Tudat És Meditáció

Megtörtént, hogy egy ember érkezett Tilopához. Ez az ember a buddhaságot akarta elérni és hallotta, hogy Tilopa már elérte ezt az állapotot. Tilopa valahol egy tibeti templomban tartózkodott. Az illetõ megérkezett, Tilopa ült, az illetõ meg így szólt:

– Szeretném megállítani a gondolataimat.

Tilopa így válaszolt:

– Nagyon egyszerû. Adok neked egy eszközt, egy technikát. Kövesd azt, amit most mondok: csak ülj le, és ne gondolj a majmokra. Ez megteszi.

Az illetõ erre azt mondta:

– Ilyen egyszerû? Csak a majmokra nem kell gondolni? De hát én soha nem is gondoltam rájuk!

– Most tedd ezt, és holnap majd elmondod, mi történt – mondta Tilopa.

Képzelheted mi történt a szerencsétlennel… majmok és majmok mindenütt. Éjjel semmit sem tudott aludni, egy szemhunyásnyit sem. Ahogy kinyitotta a szemeit, ott voltak. Vagy becsukta a szemeit, de akkor is ott voltak és grimaszokat vágtak… Meg volt döbbenve.

– Miért adta nekem ezt a technikát ez az ember? Hiszen ha a majmokkal lenne a probléma… engem még sosem zavartak. Ez az elsõ alkalom, hogy ez történik…

És tovább próbálkozott, aztán még reggel is újra próbálkozott. Megfürdött, leült, de semmi sem használt: a majmok nem tágítottak.

Estére, amikor visszatért, majdnem megõrült, mert a majmok követték õt, õ pedig beszélt hozzájuk. Megjött és azt mondta:

– Kérlek ments meg valahogy! Én inkább nem akarok semmilyen meditációt, eddig teljesen jól voltam… És nem akarom a megvilágosodásodat sem, csak szabadíts meg ezektõl a majmoktól!

Ha akarattal a majmokra gondolsz, lehet hogy nem jönnek el hozzád. De ha nem akarod… ha azt akarod, hogy ne jöjjenek, akkor követni fognak mindenüvé. Nekik is van egójuk, és nem hagyhatnak el olyan könnyen. És mit képzelsz magadról, hogy csak úgy próbálsz nem gondolni a majmokra? A majmok ingerültek lesznek: nem hagyják magukat.

Ez történik az emberekkel. Tilopa viccelt. Azt mondta ezzel, hogy nem fog sikerülni, ha megpróbálsz megállítani egy gondolatot. Épp ellenkezõleg, maga a megszüntetésére irányuló erõfeszítés ad neki energiát, magára a figyelem elkerülésére tett kísérlet válik figyelemmé. Tehát mindig, amikor el akarsz kerülni valamit, túl sok figyelmet fordítasz pont arra a valamire. Ha nem akarsz gondolni valamire, máris arra gondolsz.

Ne felejtsd el ezt, különben ugyanilyen helyzetbe kerülsz. A szerencsétlen megszállottat megszállták a majmok, mert el akarta ûzni õket. Nincs szükség arra, hogy megállítsd az elméd. A gondolatok gyökértelenek, otthontalanok, vándorok – nem kell, hogy aggódj miattuk. Egyszerõen csak nézd õket, nézd anélkül, hogy figyelnél rájuk, csak nézz.

Ha jönnek, úgy is jó, ne érezd rosszul magad miattuk – hiszen a leghalványabb ellenérzés, és máris harcolsz velük. Teljesen jól van, így természetes: ahogy a levelek megjelennek a fákon, úgy jelennek meg az elmében a gondolatok. Ez így van rendjén, pontosan úgy van, ahogy lennie kell. Ha nem jönnek, az gyönyörû. Egyszerûen egy pártatlan megfigyelõvé válsz, sem érte, sem ellene, se nem méltányolva, se nem helytelenítve – minden értékelés nélkül. Egyszerûen ülsz belül magadban, és nézel – nézel anélkül, hogy bármit néznél.

És megtörténik… hogy minél inkább nézel, annál kevesebb dolgot találsz. Minél mélyebbre hatolsz, annál inkább eltûnnek, szertefoszlanak a gondolatok. Ha egyszer rájössz erre, a kezedben a kulcs. Ez a kulcs pedig megnyitja a legtitkosabb jelenséget is: a buddhaság jelenségét.