"Amit Isten nem teremtett,
annak nem lehet hatalma fölötted"

(Halálosnak ígérkezõ kígyómarás után)

"Egy Boldizsár nevezetû vénemberhez vittek, akit csodatevõnek nevezett volt a nép.
Hosszú lehetett az út oda föl, de nincs emlékezésem errõl.
Mindössze arra emlékszem - de az is lehet, hogy úgy tûnik, mintha emlékeznék erre, mert annyiszor hallottam mások szájából -, hogy egy öregember fölém hajolt és megkérdezte:
- Mit tudsz Istenrõl, gyerek?
S én meg kinyögtem, nehezen mozduló nyelvvel:
- Õ teremté a világot...!
- Színigazat mondtál, s ehhez tartsd magad -, felelte az ismeretlen vénember, s megtoldotta egy második kérdéssel:
- Ha Istennel lennél, teremtenél-e mérget?
Azt mondják akik ott voltak, hogy erre csak megráztam a fejemet, mert beszélni már nem tudtam többé.
Kék voltam, mint az érett szilva s szemem is lezárult.
De úgy rémlik még ma is, mintha roppant messzeségbõl hallottam volna az öregember hangját, ahogy mondta:
- Az Úr se teremtett ilyesmit.
De az emberek buták s nem hiszik el, amikor mondom.
Na, amit Isten nem teremtett, annak nem lehet hatalma fölötted, 'sze tán Isten gyermeke vagy.
Teszünk egy kis ciberét a marások helyére, hadd menjen ki belõlük a hõség s rendben leszel, mielõtt hármat szól a fürj...
Hogy szólott-e hármat vagy nem, azt nem tudhatom.
De mikor fölnyitottam a szememet, ott feküdtem egy csergepokrócon, bükkerdõ mélyén, szénégetõk félfödele alatt s a bükkök lombja közül úgy csillogott alá az égbolt friss kékje, mintha angyalok sikálták volna fényesre."

Wass Albert: Hagyaték (részlet)

A kép Németh Judit Ilona alkotása
(http://amatorfesto.network.hu/kepek/nemeth_judit_ilon/taltos )
forrás: Magyar Kincsestár