Nyisztor Miklós

Érkezik a zöldlángú nagy tavasz!

”Lassan a létezés homokjába, milliárdok lábnyoma
tűnik el, és nem marad itt csak szélmarta pergő homok
és mérgezetten zokogó sötét tengervíz.”

Itt a szennyezett tenyérnyi ország, sötét tudatlan, nem látó lényekkel
agyuk fertőzve a gyilkos bolsevizmussal, hóhéraikat imádják
s az ámokfutó kormány, mint 56-ban, lövet tömegbe és börtönbe
taszítja aki nem őket éljenzi, vasfüggönyt épít Kossuth téren
hogy a tüntető nép ne gyülekezzék igazat szólni
mert a haza földjét is eladják, idegeneknek, profit sakáloknak
gáz-, villany-, gyógyszerárakkal fojtogatva a sokaságot
Költő, ezeknek beszélnél: világok közti átlátszó falakról
kozmikus kvantum energia mezőkről
beszélnél nekik a szépség éteri ragyogásáról, hírt adnál
angyalok halk vonulásáról, ahogy új időtereket építenek
szólnál a lelkek mindenséget átfogó szeretetéről
a hangról ami betölti az univerzumot
ízekről, színekről, illatokról
csendről, amely megújhodó életet kínál
vannak kik bontanák a múlt vasfüggönyét…de sereglenek
a feketeruhás rendbontó rendőrök védeni a rendőri államot
koponyazúzó botokkal és gránátokkal és ököllel, nem tűrik
a nemzet zászlóit, a hazug vörös bárót szolgálják és a hamis
meghasonult démonnőket
és ezeket Te megszólítanád, szelíden emberi szavakkal…

Kiválasztódnak az alázatban élő minőségek
akiknek van hitük és attól gazdagok és életre hívják
a jót és az igazat, és törpévé teszik a szörnyűségeket
mert nem szabad semmi másnak lenni
csak szívből kiáramló tiszta életszerelemnek
mitől lángra kapnak a csillagok
és fényük több ezerszeresre fokozódik világítani
legyen világoknak világossága és minden gonoszság
hamvadjon szürke halomba és hordják el pajkos viharszelek

Érkezik a zöldlángú nagy tavasz és bátran kivonulnak az emberek mind
és megfutamítva menekülnek majd a sötét ruhás árulók!

lap tetejére

Irodalom >> Érkezik a zöldlángú nagy tavasz!