Nyisztor Miklós

Ősi énekek

Vas és szürke beton, a szocializmus léleksújtó városaiból
érkeztem, álmaim segítettek túlélni a szörnyűségeket
társadalmi rend elleni lázadóként tartottak nyilván
elnémítottak és megtörtek de volt, akit megöltek!

Most meg itt legyek hontalan, hajléktalan, mert nincs
száz kötet versem és nem kaptam irodalmi díjakat kosárszám?

Tündérország a szülőföldem, mesévé szövődnek
patak mellett faházban élt életem percei
szerelmes évszakok éltettek
s az ősi énekek!

Vérontásban és hazugságban kínlódva
lepörgött a század, átvergődtem, hogy jövendőt hódítsak
embereknek és Isteneknek: harcos férfiaknak és nőknek
mert a hon darabokban szaggatva haldokol
emelt fővel sehol egy lélek, aki tudná mi legyen
magyarok sorsa, kifosztott és összeaszott országban!

Ezért kell összeterelni, ki még hibátlan szívvel hinni tud
nemzettudatban és égi segedelemben
hogy józan bölcsességgel szerethessünk minden jámbor
elesettet, akit betegre mart a kapzsi jelenkor!

lap tetejére

Irodalom >> Ősi énekek