Nyisztor Miklós

Ladik Katalin

Nem szeretném tagadni, hogy a hajdani Kata
szépségét félistennők is irigyelhették volna, úgy ragyogott
bizony mondom a valamire való hímek bolondultak utána
ha csaknem eszüket veszítve követték, akkoriban a Gyilkos-tavon
talált rám Rönfeld Ákos a hírhedt fotós és amatőr nővadász társaságába
ebédre invitáltam s ott cseverésztünk a vendéglőben
fennkölt témákról, hogy betörünk az irodalomba verseinkkel
nyakamon a lasszó hurokkal mit a rend őrei célba dobtak rám
a zsarnoki elit félt a hozzám hasonló lázadóktól…becsületére mondva
Kata egy kötetnyi kéziratot kilopott volna akkor Szabadkára,
ha akarom de tartva a barbár következményektől nem éltem az eséllyel
azért is csodáltam, hogy egy szál magasba feszített dróton
száguldozik ezüst biciklin ez a nőnemű trubadúr, sámán, szín
ész
férfi bűvölő
varázslónő
itt tékozló
más csillag jövevény…
Azóta híres vers énekes minden megnyilvánult világban színpad mutatványos
költő, amit megérint jól áll neki, bármikor kilépik az álmaiból és attraktív
látvánnyá minősül, tört léthangulatait darabonként drágán értékesíti és okosan
merész inprovizációkra épít, s tetézi a kihívásokat
szerszám kezelése fékeveszett zablátlan sokszínű
gondolatokkal zsonglőrözik imádva magát a látványt
lényegében önmaga legjobb társaságában magányos szívvel jól szórakozik
teszi a dolgát más szóval kitűnően…
Legfeljebb töprengek, vajon sejti tudja létünk karma súlyát
bárcsak mielőbb ösvényt találna
sohasem mulandó sikerek felé
hogy mikorra vetkezni kell anyagi burkunk
könnyű múltunk ne fogjon szenvedésre vissza, bizonytalan évszakokra itt!


(2006.06.10)

lap tetejére

Irodalom >> Ladik Katalin