Nyisztor Miklós

Hiányzó kép
(Lőrincz Enikő Professzornőnek)

Láttam még, néhány évtizede kovácsoltvas kanális fedelet
esőben sétálva a Botanikus kert fele szerelem sújtva
amelyen a felirat ez volt: Szabad Királyi Magyar Város Kolozsvár
egy hajdani kedves hölgy, aki átjutott nélkülem néhány évtizeden
ígérte, hogy elküldi az arcképét és kísérletéből csak egy hallgatag táj
jött át gyér erdővel a háttérben és középen szürke kövek
különös elrendezésben, mintha anyagba merevült állatok
fókaszerű lények volnának, egyik fekvő alvó állapotban
a másik hosszú nyakát kőmereven tartva ül, nincsen szeme
csak befele meditálhat ezen a vörös talajon jól mutatnak
noha mozgó és eleven lényeket áthat a felső-lélek
semmi kedvem ezekben felismerni a hajdani tündéri széphölgyet
Ígérte is, hogy Kolozsvárra érkezve újra próbálkozik küldeni
majd hétfőn, semmi okom kétségbe vonni, hogy kapok
rövidesen egy fényképet, amelyet vagy felismerek vagy …
egy tavalyi arcképet, amelyet határozottan én kértem, ki nem
szeretné látni, hogy három évtized miféle változásra készteti
ismerőseinket, akik sátorban alszanak élvezni a nyári vándorlás
keresetlen örömeit felejtve, hogy tanítani kell a lélek
megfogható és fel nem fogható tulajdonságait, olyan tanulóknak
akiket a szülők nem gyakran neveltek tisztelni az ég törvényeit
ma van az a hétfő de az ígért kép nem érkezett meg, abszolút
ismeretlen okokból…ami késik, nem múlik, szelídítem magam
miközben jól mulatok azon mi mindent ígérnek az emberek!

lap tetejére

Irodalom >> Hiányzó kép