Nyisztor Miklós

Gál Éva Emesének

Okos Húgom most Neked mondom, nem magyarázom
minden élőlény, köztük az ember távoli honában Golokán
önfényű bolygón élt, boldogságban és világos tudással
tiszta kívánságteljesítő ligetek szent völgyein, ám parányi
szabad akaratát érvényesítve lezuhant valamelyik közepes bolygóra
már esésében egyesült a hamis egóval, amely szüntelen képes
lázítani uralkodásra a természet felett, később embertársai felett
valamelyest, emlékezik a boldogság nektári ízére és folyvást
ezt keresi ölelésben, ételben, illatban, ritmusban, színekben
de nem találja, mert ezen a bolygón új-és új vágyak gyúlnak
szenvedést okozva, azzal, hogy kortyokat, morzsákat találsz
és szomjad, éhséged megmarad fokozódik, gyötrődésed
sokszor az őrületig
hajt

Kötött feltételek közé szülnek az anyák mindenkit újra
indul a kör sorsod rajzolatával: parányi örömök, sok-sok szenvedés
betegség-öregség–halál mindez nem Isten rendelése Te tervezed
következő léted milyenségét jeleni viselkedéssel, s ha szex vonz
valakit csupán, születhet szamárnak jókora szerszámmal, hogy vágya
beteljen…
akárhány óhajod teljesül időtlen–időkig s ha már megszabadulsz
az érzékek féktelen gyönyörétől … évmilliók múlva tán
megszűnik minden vagyoni, hatalmi, öncélú ragaszkodásod
felébredhet honvágyad, Istenhez való ragaszkodásod, eléred Őt
felébredsz nagy alvásból, örvendezni öröklét erdőn-mezőn-vízen
belátva, hogy vélt igazságok felett áll az ég kegye
ezt ne fáradj kérni őszinte fohásszal éj-nap
és lelki-testi nyomorúságod elillan!

(2006. június. 18.)

lap tetejére

Irodalom >> Gál Éva Emesének