Nyisztor Miklós

Török Pál
(festőművész barátomnak)

Alig hiszem el, hogy Te eltávoztál és nem lehet folytatása
a kommunikációnak, ülve a csend tiszta szőnyegén
látod újra híjával maradtam a teljesítésnek,
mint amikor műszaki rajz helyett
verset kértél, aztán
Te magad olvastad fel az osztálynak jegy ítéletre
akkor ifjan nem sejthettem, hogy a sorsom életpartra
sodródhat és elnémítanak évtizedekre, a hatalom ordas őrei ,hiszen
annyi merész vágy lobogott szívemben világváltásra

de vannak forradalmak, amelyek álmainkba rekednek
székelyföld tündéri tájai, idegen megszállás alatt
és szabadsága letiporva, saját hazánk is megtagadta
magyar a magyart… ilyen időket élünk, alszik
a nemzet jobbik öntudata
remélem Te valami tiszta önfényű bolygóra kerültél
Tanár Úr, nagyszerű dolog volt barátod lenni
segítettél túlélni a sötét idők szörnyűségeit
sejteni, megérteni az ősi bölcsességet
Ázsiából morzsákban amit Erdélybe hoztál
most már minden téridőn átjutsz könnyen
látod itt vagyok, távol a szülőföldtől
önszáműzetésbe, elbujdosva
és lassan elkezdem mondani a magamét!

(2006.05.06)

lap tetejére

Irodalom >> Török Pál