Matola Krisztina

A FILM SODRÁSÁBAN

AVAGY EGY SZÖSZI SZERELME


T A R T A L O M :

Mit jelent számomra a filmművészet?

1. …És Isten megteremté a kultúrát
1.1. Tömeg kontra (elit) kultúra
1.1.1. Tömeg által homályosan, avagy a tömegkultúra anatómiája

1.1.2. Kultúra magas kivitelben
1.1.3. Rabok legyünk vagy szabadok, avagy a magasakultúra és a tömegkultúra összehasonlítása

2. Száz(tíz) év magány, avagy a hetedik művészet arcai
2.1. Film(elm)élet

2.1.1. A XX. század költői, avagy a művészfilm szerzőisége
2.2.2. Tömegfilm kifulladásig
2.2.3. Csend és kiáltás, avagy a szerzőifilm és a tömegfilm különbözősége, hasonlósága
2.2.4. Filmtolvajok

3. Az angyalok figyelnek bennünket
3.1. A Wenders film előtt az ég
3.2. Az angyalok és a mozgókép
3.3. Berlin mítosza - Los Angeles meséje
3.3.1. Jelenetek az angyali létből
3.3.2. Formanyelvi hasonlóságok és különbségek

Végső vágás


„ A film az életem, szenvedélyem,
szórakozásom, munkám és megélhetésem....
Azt akarom, hogy amit csinálok,
az teljes egészében az enyém legyen.”
(Carlos Saura)

Mit jelent számomra a filmművészet? Mindent. Kis koromtól fogva szeretem a filmeket. Figyelem a színészi játékot, a formanyelvet, a szinkront. Az idő tájt, amikor először adták a Twin Peaks sorozatot figyeltem fel a szinkronra, ismertem meg színészeink hangját. Tizenegy-két éves kislányként világot megváltó terveim voltak a filmeket illetően. Tizenhat évesen pályáztam filmnovellámmal a Magyar Televíziós Oscar – Junior című műsorába. Filmötletem volt az egyik, melyet megvalósítottak. Kardos Ferenc rendezte, a forgatáson is részt vehettem. A szerkesztőhölgy, Sági Zsuzsa, aki kiválasztotta pályázatomat, akkor azt mondta nekem, hogy vagy örökre elmegy a kedvem a filmektől és a filmezéstől, vagy életcélommá válik a hetedik művészettel való foglalkozás. A második jóslat vált valósággá. Érettségi után elvégeztem egy középfokú filmes iskolát. A média és mozgókép szakirány miatt jelentkeztem a főiskolára is, ahol a kiváló szaktanárok oktatásában megismerkedhettem a hetedik művészet elméletével, történetével. Megtanítottak arra, hogyan kell filmet nézni, elemezni, megismertettek azokkal a művészekkel, akik nélkül nem lenne a film művészet. A nagykanizsai Halis István Városi Könyvtárban egy filmklubot szervezek, Hetedik művészet a könyvtárban címmel, melyben szintén nagy segítség a tanáraim által átadott ismeret.
A szakdolgozatom témájának a művészfilmek és tömegfilmek összehasonlító elemzését választottam, ezért kitérek a tömegkultúráról és a magas kultúráról kifejtett elméletek összehasonlítására is. A tág témakört leszűkítettem eredeti filmre, és az azokból készült remakekre. Azon belül is egy európai filmet és remakejét elemzem egy külön fejezetben. Ez filmpár a Berlin felett az ég - Angyalok városa.
Miért ezt a témát választottam? Régóta foglalkoztatott a tömegfilmek és a művészfilmek hasonlósága, különbsége. Miért mondjuk egy filmre, hogy tömegfilm, közönségfilm, és milyen okokból sorolunk bizonyos alkotásokat a művészfilm, szerzői film kategóriába. Mindegyik „oldalra” több kifejezést használhatunk. Melyek a sajátosságok; ezeket is boncolgatom a szakdolgozatomban. Van-e köztük átjárhatóság? Tömegfilmes rendezők képesek-e művészfilmet is készíteni? Ezen kérdésekre is próbáltam választ keresni. Mielőtt a hetedik művészet kérdéseit vizsgálgattam, a tömegkultúra és az elit kultúra kettősét is tanulmányoztam. A tömegkultúra kapcsán gyakran felteszem a kérdést magamban, hogy bizonyos szelete meddig fog még süllyedni. Gondolok itt bizonyos kereskedelmi csatornák műsorkínálatára. Miért érdekes sok ember számára Győzike és családja élete? Meteorként csap bele vele otthonukba a kultúra. Egyszerűen bosszant és irritál ha meglátom, rögtön átkapcsolok, de sajnos sok olyan ismerősöm nézi, akiről nem gondoltam volna. Amikor megkérdeztem tőlük, hogy miért nézik, azt válaszolták, hogy szórakozásból, mert sokat lehet nevetni rajta. Mi az, hogy szórakoztat? Mitől lesz egy műsor, egy mű szórakoztató? Egy magas értékű alkotás nem szórakoztathat? Milyen élményt ad az egyik, és mit nyújt a másik? A szakdolgozatomban ezen kérdésekre is kitérek.
Nagyon sok remaket láttam, az eredeti művel együtt. Akkor egyszerű nézőként vetettem össze őket. Számos esetben szerzői filmből készítenek közönségfilmet, ennek kapcsán a témakör beleilleszthető szakdolgozatom fő vonulatába. Általánosságban is szólok a hasonlóságról és különbségről, majd a harmadik fő fejezetben a Berlin felett az ég című német filmet, és amerikai újra filmjét, az Angyalok városát vetem össze, szempontok alapján. Mindkét filmet többször láttam, mindegyik tetszik, ez okból választottam a filmpárt. Az általam szervezett filmklubban is a következő tematika a remekek és remakek szempont lesz, az előbb említett film párral az élen

lap tetejére
 


1. … ÉS ISTEN MEGTEREMTÉ A KULTÚRÁT

“ A kultúrát nem lehet örökölni.
Az elődök kultúrája egy - kettőre elpárolog,
ha minden nemzedék újra meg újra
meg nem szerzi magának.”1

( Kodály Zoltán )

1 A kultúra szó a latin colere igéből származik. Anyagi és szellemi értékek összessége, létrehozásuk, felhasználásuk és továbbadásuk módjai; melyeket az emberiség teremtett meg. Szűkebb értelemben beszélünk anyagi kultúráról (technika, a termelés termékei), és szellemi kultúráról ( pl.: tudomány, művészet, irodalom, filozófia).
2 A latin cultura szó földművelést jelentett, de Cicero a Tuszkulánumi értekezések című művében kiterjesztette használatát szellemi tevékenységekre is, ahogy az ember megműveli, megváltoztatja a talaj szerkezetét, úgy változtatja, műveli a kultúra az emberek gondolatát, szellemi világát.
3 A kultúraelmélet eredményei az esztétika szempontjából is figyelemreméltóak, ez okból térek ki az esztétika és az esztétikum fogalmára, a tudományág vizsgálatának tárgyára. Az esztétika az esztétikum törvényszerűségeit vizsgáló tudomány. Az esztétikum az érzéki formában megjelenő társadalmi lényeg.Tárgya: döntő mértékben a művészet, amely megmutatja, hogy egy - egy korszakban mit jelent embernek lenni. Vizsgálhatjuk a művet, mint objektív tényezőt, és mint élményt, emberekre tett hatást.
4 A művészet az emberiség kultúrájának elválaszthatatlan része, a valóság szellemi elsajítátásának módja. Sajátszerűségét tárgya és tartalma, társadalmi funkciója és a valóság visszatükrözésének módja határozza meg.
5 “A művészet a kimondhatatlan dolgok közvetítője,ezért látszik boldogságnak, ha valaki ezt szavakkal akarná tovább közvetíteni. “ (Goethe)

A művészet az egyetemes emberi tevékenység és a társadalmi tudat része. Folyamatában részt vesz a művész és a közönség. Jellemzője az egységből való elkülönülés. Az őskor emberének még egységes volt a művészeti élet, senki sem volt kirekesztve, például a törzs énekeit , táncait mindenki énekelte, illetve táncolta, nem voltak külön nézők és művészek. A művészeti ágak sem váltak szét, az ünneségeken egyszerre volt zene, tánc, színjáték, költészet, képzőművészet. A társadalmak fejlődése és a gazdasági fejlődés során a művészeti élet differenciálódott. Egyrészt a művész és a közönség funkciója vált szét, másrészt a művészet is közösségi művészetre illetve önálló alkotóművészetre különült el. A közösségi művészetnek részese mindenki, formajegyei nincsennek szigorúan rögzítve. Megnevezésére még használhatjuk a népiművészet, rögzítetlen művészet, közhasználatú művészet kifejezéseket is.Az önálló alkotóművészet részesei a hivatásos művészek, a műalkotás az alkotó tulajdonává vált, formajegyeiket szigorú rögzítés jellemzi. Nevezhetjük még magasművészetnek, rögzített művészetnek. - Az elkülönülés után egymással szemben áll a népi kultúra és a magas kultúra Vitányi Iván szerint. Vagy mégsem?

“A népi kultúrát többnyire mágikus alapon nyugvó, ősi és máig eleven, egybefüggő kulturális mélyáramlatként írják le, amely kiapadhatatlan energiáit az ösztönélet mélyéből meríti, újra éa újra megtermékenyíti az elit kultúráját és viszont: annak lesüllyedő kultúrjavait felhasználja és megőrzi. ” vélekedett Mihail Bahytin a két kultúra kapcsolatáról.

A népművészet a folklór jellegű tárgyalkotó művészetek összesége. A folklór angol eredetű szó, népi tudást jelent, kollektív alkotások összesége, népi kultúra terméke. Belinszkij a következőt mondta a népi és a hivatásos kultúráról:

“Ami a nép körében öntudatlanul, mint lehetőség él csupán, az a géniusz esetében tudatosan, mint megvalósult jelenség fordul elő.”
Belinszkijen kívül még olyan nagy egyéniségek vették védelmükbe a népikultúrát, mint Rousseau, aki szerint a tudományok és a művészetek nem járulnak hozzá az erkölcsök megtisztításához, sőt a színház egyenesen megrontja azt. Kifejtette, hogy az ember a termászettől fogva jó, a civilizáció, az egyenlőtlenül fejlödő társadalom káros hatással van rá. A népművészetet viszont etalonnak tekintette. A kétfajta művészet szétválása megmutatkozott a színjátékban, a táncművészetben, a zeneművészetben és az irodalomban is. A félművészetek( kertművészet, tűzijáték) teljesen kiestek a művészet palettájáról. A tűzijáték a látványosság szintjére esett vissza, kivéve a görögtűzet, mely a színielőadások részese maradt.

A színjátékban elkülönült a klasszikus színjáték a vásári színjátéktól, az angol klasszikus színjátszás ilyenkor tört utat magának, a pantomimikus művészet visszaszorult. A táncművészetben szétvált a balett és a néptánc közönsége. A cirkusz születése is erre a korszakra tehető, egyéb látványosságok csak itt kaptak lehetőséget a bemutatkozásra.

A zeneművészetben az operareform a komoly műfajt támogatta, Adorno szerint Mozart Varázsfuvólája az utolsó nagy alkotás, melyben a könnyű és nehéz zene jegyei egyesültek. Előtte minden zeneszerző szórakoztatásra készített csak műveket. Az irodalomban megszületett a bestseller: angol jelentésű szó, “legjobban fogyót” jelent. A nagy példányszámban és kereskedelmi haszonnal eladott irodalmi művek, szükebb értelemben csak időleges sikert ígérő irodalmi művek gyűjtőfogalma.

A művészeti ágaként az elkülönülések az 1800-as évektől kezdődtek. Megjelent például tömegeket megmozgató és szórakoztató cirkusz. Olyan könnyű műfajok születtek, mint: az operett, varieté, kabaré, revű, musical, dzsessz.

Véleményem szerint a népművészet és a modern művészet megférhet egymás mellett, sőt ki is egészítheti egymást, csak a megfelelő metódust kell megtalálni, hogy építkezzen egyik a másikból.

lap tetejére
 

1. 1. TÖMEG KONTRA (ELIT) KULTÚRA
1. 1. 1. TÖMEG ÁLTAL HOMÁLYOSAN
AVAGY A TÖMEGKULTÚRA ANATÓMIÁJA

Malraux szerint nincs már népművészet, mert nép sincs többé. A nép helyébe a tömeg lépett, a népművészet helyébe pedig a tömegművészet. Van például a tömegnek irodalma, de Stendhal nem az övé, van a tömegnek zenéje, de Bach és Betthoven nem az övé. Népről csak addig beszélhetünk, amíg hite és hősei vannak, azonban a hit és a hősök is eltüntek. Az embereket csak a hit vagy a forradalom erénye egyesíthet. Minden kollektív erény a közösségben születik.

Malraux szerint tehát a tömegkultúra elsöpörte a népi kultúrát.
Kloskowska szerint viszont a népi művészet behatol a tömegkultúrába, és ez közben módosítja formáját, szerepét. A népi kultúra a társadalom közvetlen hatásából született, a tömegkultúra annak a terméke azon szempontból, hogy a kultúrális alkotótevékenység elidegenedett a fogyasztótól. Hasonlóság, hogy egyiknek sincsennek öncélú vonásai, fogyasztóik nem esztétikai élménynek tekintik elsősorban. A népi kultúra kis közösségekben, a tömegkultúra nagy stuktúrákban fontos tényezője a társadalmi integrációnak.

A tömegkultúra jelenségeinek összefoglaló neve, két fő jellemzője a mennyiség és a standardizáció ( szabványosítás, egységesítés). A tömegkultúrában sok a befogadó, személytelen a közlő, ugyanazon ingerek érik az egyéneket, viszont hatásuk már különböző lehet. A közvetett közönség létrejöttével a tömegkommunikációs eszközök megnövelték az egyén ízlésvilágának befolyásolhatóságát is. Egy televíziós műsort ugyanazon időben több millióan nézhetnek otthonukban, ugyanazon hatások érik az egymástól akár több ezer km. távolságban lévő embereket.

A tömegkultúra pontosabb meghatározásához tisztázni kell a tömeg fogalmát..A tömeg az emberek közti érintkezés egy meghatározott módja, amikor az uralkodó módszerek felszámolják azon közösségi kötelékeket, mely az embereket különböző okból fűzte egymáshoz (családi kötelék, felekezetek, szervezetek), és úgy formálják újjá ezeket, hogy minden egyén közvetlenül az uralom központjához kapcsolódjon. Létrejön ezáltal az emberek közt egy olyan kapcsolat, melyet nem önmaguk alakítanak, én nem tudatosan lépnek be. Ezen viszonyoknak megfelelő művelődési mód a tömegkultúra.

A tömeget nemcsak az emberek nagy mennyisége jelenti, hanem a szervezettség foka, a tömörülés mértéke, a tevékenység céltudatossága és a célkitűzések tartalma és határozottsága is. A tömegről már Arisztotelésznek is meg volt a pejoratív vélemémye:
“Kétféle hallgatóság van: az egyik szabad és művelt, a másik pedig a durva ízlésű tömeg. “

A görög filozófus még időszámításunk előtt vélekedett így, szerintem ő még a könnyed szórakozásra vágyó népet értette a szó alatt, “megelőlegezte a bizalmat” a kisebb kialakuló jelenségnek. Egy jóval későbbi, ezredforduló utáni megállapítás szerint határok nélkül nincs kultúra, kultúrált tömeg pedig azért nincs, mert a tömeg mint új kategória éppen a külső és belső határok eltünésével jött létre.

A tömegkultúra megjelenésének fő oka a technikai fejlődés és az iparosodás volt.

Kialakult a gépi termelés, majd a tömegtermelés a piac igényei szerint. A megjelenésének másik oka az urbanizáció felgyorsulása is. A városokban nagy volt a népsűrűség, ezek egyben gazdasági, politikai, kulturális, művészeti, tudományos, oktatási központok is lettek.

Az oktatás viszont ellenállt a tömegkultúrának. Az írás, olvasás általánossá válásával megjelent a tömegsajtó, bulvárlap is. Írók, költők véleményük nyilvános kifejtésével, lázadtak ezek ellen.

" A művészet, amely kilép természetes halhatatlanságából, és belép az Életbe, hogy annak ösztöneit kiszolgálja, Ahol a Kultúra értékmérőjét nem a Szellemiség adja, hanem az Életesség princípiumai.... "

Láthatjuk, hogy a magyar irodalom jeles alakja, Babits Mihály erősen tiltakozott a tömegkultúra kialakulása ellen. Véleménye szerint a művészet az akkori politikai mozgalmakat támogatta, és ez a művészet bűnbeesése, öngyilkossága volt. Wagner is rossz szemmel figyelte a tömegkultúra kialakulását, aggódott a magas kultúráért:
“ Igazi lényege az ipar, morális célja a pénzszerzés, és esztétikai iránya az unatkozó szórakoztatása. “

Montaigne és Pascal neve említhető a jelenség körül kialakult vitában. A szórakozásról vitáztak. Mindketten károsnak tartották a szórakozást, Montaigne pesszimista volt az emberiséggel szemben, szerinte az emberi természet változtathatatlan, meg kell próbálni kihozni belőle a legjobbat, nem szabad megtagadni tőle a szórakozást. Pascal mélyen vallásos volt, a szórakozást szerinte az emberek érdekében ki kell irtani életükből.

Goethe tragédiájához, a Fausthoz kapcsolta az Előjáték a színházban című írását, mely egy költő és egy színházigazgató vitáját tartalmazza. Az igazgatót csak a siker és a bevétel érdekli, és szerinte a siker titka: “Ilyen ragut kifőzne jobban? Könnyen tálalva, könnyen kitalálva”.

Herbert Ganz négy pontban írta le véleményét a tömegkultúráról:

  • A népszerű kultúra alkotásai negatív jellegűek. A népszerű kultúra nem kívánatos, mert - ellentétben a magas kultúrával - kizárólag a fizető közönség kedvéért tömegtermeléssel állítják elő haszonra törekvő vállalkozók.
  • A népszerű kultúra negatív hatást gyakorol a magas kultúrára. A népszerű kultúra a magas kultúrától való kölcsönzéseivel lealacsonyítja a magas kultúrát, és magához csábít sokakat, akik különben magas kultúrát alkothatnának.
  • A népszerű kultúra negatív hatást gyakorol a közönségre. A népszerű kulturális tartalmak fogyasztása jó esetben talmi kielégülést, rossz esetben érzelmi károsodást okoz a közönségnek
  • A népszerű kultúra negatív hatást gyakorol a társadalomra. A népszerű kultúra széles körű forgalmazása nemcsak a társadalom kulturális minőségét, illetve civilizációját rontja le, de a totalitarizmust is elősegíti azzal, hogy passzív és a diktatúrára törekvő demagógoknak a tömegek meggyőzését szolgáló technikáira különösen fogékony közönséget teremt“.

Dwight McDonald pedig így fogalmaz:
“A tömegkultúrát felülről kényszerítik rá az emberekre, üzletemberek alkalmazásában lévő technikusok termelik, közönséget passzív fogyasztok alkotják, akiknél a részvétel a megvegyem, vagy ne vegyem közti választásra korlátozódik.”

Edgar Morin már nem ennyire becsmérlő a tömegkultúrával szemben, szerinte kettős funkciója van: az azonosítás és a kivetítés, tehát vagy azonosul a művek hőseivel, vagy elvonatkoztat magától, sőt önmagát is áthelyezi a tömegkultúra alkotói által megteremtett világba. Morin számára az álomgyár is mozi, de az álmot az élet részének tekinti.

A harmincas években alakult, majd a második világháború után újjászervezödőtt ideológiai - kritikai irányzat, a franfurti iskola képviseletében Adorno és társai mélyrehatóan bírálták a tömegkultúrát, motívumuk az intellektuális felháborodás volt. Szerintük a funkciója nem a szórakoztatás, hanem tudat bénító dekoncentráció volt. Adorno a magaskultúra műveit is védtelennek tartotta a konzumkultúrával szemben, akárcsak a már említett Herbert Gans.

A kultúra két polúsa az elitkultúra és a tömegkultúra, de csoportosításában más megközelítések is születtek:
Raymond Williams megkülönbözteti a kultúrának három szintjét: adott helyben és időben létező kultúrát, továbbá az egyes korszakok kultúráját és a szelektív tradició kultúráját, mely a jelen és kultúráját köti össze. .A tömeges közlés modern technikai eszközök segítségével történik. Fajtái: nyomtatott sajtó, rádió, televízió, film, internet.

A modern tömegkommunikáció technikai elözményei:
A törzsi kultúrákban közvetlen, szóbeli kommunikáció volt. Az írásbeliség kialakulása az államhatalom megjelenéséhez köthető, hisz a megnővekedett számú népességnek már csak közvetett módon, írás segítségével tudták eljutattni a fontosabb információkat.

A közvetlen előzménye a könyvnyomtatás megjelenése volt, és melynek kultúrtörténeti jelentősége az írás sokszorosíthatóságából adódik.

Az állami és egyházi hatalmak felismerték ennek jelentőségét. (Néhány fontos évszám a tömegkommunikációval kapcsolatban a csatolt dokumentumok között található).

Mielőtt áttérek az elitkultúra anatómiájára írok pár szót egy hatvanas években kialakult irányzatról, melynek képviselői lázadtak a magas kultúra alkotóival és műveik ellen: pop kultúra, az az pop art, az angol popular (népszerű) szóból származik.

Der Grundzug der Programmatik einer Popkultur ist es, die Unterscheidung zwischen Subkultur und Hockultur, Massen und Elitkultur U- und E-Kultur aufzuheben und zwar nicht, in dem Massenkultur absenkt (dieser Versuch ist in den zwanziger Jahren in der Kulturpolitik der Gewerkschaften mit geringem Erfolg praktiziert worden). viel mehr sollte die Differenz von Hoch und Subkultur überformt werden, in dem die Masenkultur mit Hilfe der entwilkelten hochkulturellen Techniken zu einem neuen eigenstádigen system kulturellen Lebens ausbaute.

A szöveglényege:
A popkultúra progmatikájának alapvonása, hogy megszünzesse a különbségeket a szubkultúra és a “felső” kultúra, a tömeg és az elitkultőra között, nem úgy hogy az elit kultőrát popularizálják és ezzel lesüllyesztik a tömegkultúra szintjére, hanem át akarták formálni a tömegkultúra és az elit kultúra közti különbséget, oly módon, hogy a tömegkultúrát az elitkultúra technikáival a kultúrális élet egyedülálló rendszerévé építették ki.

Tehát a pop kultúra célja összekapcsolni a kultúra világának két ellentétes polúsát? És miért elit a magaskultúra? A tömegkultúra tényleg tömeges ? David Riesman a többi esztétával ellentétben a tömegkultúrát nem tartja tömegesnek, megállapítását észszerűen megindokolja, az ő idézetével zárom a tömegkultúra anatómiáját. “Ma éppen a tömegkultúra eltejedése miatt a történelemben először kerülünk olyan helyzetbe, amikor a legjobb regényeket, tudományos műveket, festményeket, zeneműveket és filmeket juttassunk el a közönséghez s az emberek ezek közül az egyéniségükhöz a leginkább megfelelőket választhatják ki.” - Szerdahelyi István összegzi a megállapítást: - a “tömegkultúra” így nemhogy eltömegesítené”, hanem lényegesen hozzájárul az “ember autonómiájához”

lap tetejére

1. 1. 2. KULTÚRA MAGAS KIVITELBEN

Az esztétikai kislexikon a magas művészetet a hivatalos és a hivatásos művészet összefoglaló elnevezéseként deffiniálja, tehát az osztálytársadalmak művészetén belűl azon művészetek, melyek az uralkodó osztályok támogatását élvezik, hivatásuknak tekintik a művészi tevékenységet. A művészet szó ókori görög (tekné) és latin (ars) megfelelője, a tekné minden mesterséget magába foglalt, még a rabló mesterséget is, az arsban a festők, szobrászok lejebb kerültek a ranglistán, mint a teológusok. A művészet, művészi tevékenység a történelem fejlődése során sokat változott, alakult, csiszolódott, a különböző korszakok egyéniségei jelentését, jelentőségét a kor szellemének megfelelően átértelmezték.

Az antik korból Platon és Arisztotelész neve említhető. Platon a művészet két fajtáját különbözteti meg: a megismerésre, megszerzésre irányulót és az alkotót. Rokonosítja, ugyanakkor szembeállítja a mesterségeket és a művészeteket. A Szép, a Jó és az Igaz egységet alkot nála. Felismeri a mimézis elvét: Görög szó, utánzást jelent, Platonnál sajátos felfogásban szerepel. A természet jelenségei, a mesteremberek alkotásai számára az igaz lét utánzásai, a művészi alkotások ezen utánzott dolgokat utánozzák, és ez által alacsonyabb rendűek.

Arisztotelész tovább fejlesztette a mimézés elvét, nála már nemcsak eszköz, hanem cél is, szerinte a művészet az utánzás ösztönéből ered, a cél az utánzott megismerésének az öröme. Másik fontos kategóriája a katarzis, az érzelmi megtisztulás: a tragédia a nézőből résztvétet vált ki, ez által érzelmei megtisztulnak. Arisztotelész rájött, hogya régi polisz helyreállítása lehetetlen, ezért nem harcolt az új művészeti ágak ellen.
Ő a közönséget két csoportra osztotta, a műveltekre, és a durva ízlésű tömegre. Idézete a szakdolgozat 7. oldalán megtalálható.

A hellenisztikus korra a kétarcúság jellemző, egyrészt antik, másrészt keresztény jellegű. A mimézis és a katarzis elmélete felbomlott, ezek “porait” a keresztény művészetértelmezése használta fel a társadalom.

A középkor kiemelkedő egyéniségei Szent Ágoston és Szent Tamás. Szent Ágoston munkássága teológiai szempontból is jelentős, melyben Platon tanaira támaszkodott. Esztétikai attitüdje: “sok az egyben”, tehát Istenben, Isten minden szépség forrása, mert mérték szerint alkotta a világot, tehát tökéletes. A rútság csak relatív lehet. Szent Tamás szerint szép az, ami meglátottként tetszik. A szépségnek a legegyszerűbb művészi megjelenése az arany, és a tiszta színek. A jó szorosan kapcsolódik a széphez. a szép formai ok, a jó pedig cél.

A reneszánsz korból Leonardo da Vinci, Leon Battista Alberti.munkásságára térek ki. A reneszánsz szó újjászületést jelent. Bölcsője: Itália. Leonardo Da Vinci szerint a festőnek két dolgot kell ismerni, az embert és célját. festészetet tudománynak tartja, mert alkalmaz mértant és geometriát. Nevéhez füződik a tükörhasonlat: úgy kell ábrázolni, ahogy a tükörben látszanak, de a tükör a festő elméje, ha nem mechanikisa másol, kiválasztja a legszembetünőbb formát, amit lát. A Tudomány és a művészet című művében Mátyás királyunkat, a reneszánsz kor másik nagy egyéniségét választja ítélőbírónak a költő és a festő képzelt versenyében, a festőnek adja a pálmát. Dávid szobrában az anyag-eszme egység dominál, mely később felbomlik, pl.: Mózes szobor.

“ A festmény olyan költői műalkotás, amelyet látni lehet, nem pedig hallani, a költészet pedig olyan festmény, amelyet hallani lehet, nem pedig látni.” (Leonardo Da Vinci: Tudomány és művészet)

Alberti szerint szükséges a természet megfigyelése, őgy szemléli a természetet, mint egy humanista gondolkodó. Nem a látvány puszta másolatát szorgalmazta. Szerinte nincs művészet harmonikus kompozició nélkül, a szépség - mint belső adottság és a külső természeti összhangját jelőli. Jellemzi: a természetelvűség és az eszményesítés.

A reneszánsz esztétika alapeleme tehát a természetutánzás és az idealizmus. Alberti a platoni, Da Vinci az arisztotelészi tant részesíti előnyben.

Felvilágosodás és francia klasszicizmus korában a saját erő tudatára ébredt polgárok önálló ideológiát teremtettek meg, mely előkészítette a polgári forradalmat. A klasszicizmus esztétikai alapelve a kétarcúság, felemásság, Baileau is a szép és igaz egységét emeli ki. Baileau mellett olyan nevekek említhetünk, minz Diderot, Lessing, Rousseuau, Descartes.

Lessing a német felvilágosodás nagy alakja. Nézete szerint az irodalom egymásutániságában, a képzőművészetek pedig egymásmellettiségben ábrázolja a valóságot. A színházat morális intézménynek tekinti, dramaturgiai elve a természetesség, élénken harcol a klasszicizmus merevsége ellen.

Német klasszikus irányzat említendő nevei: Goethe, Schiller, Kant. Goethe elmélete és gyakorlata átkötő híd a felvilágosodás és a francia forradalom utáni polgári időszak között. Szerinte a francia felvilágosodás természetelvű dialektikája: a természet alkotásai élők, de önmagukban közömbösek, míg a művészi művek élettelenek, de jelentéssel teltek.

“ Az egyszerű természet utánzás a nyugodt létezésen és bizonyos nyájas jelenléten alapszik, a modor könnyed, tehetséges kedéllyel ragad meg egy - egy jelenséget, a stílus az ismeret legmélyebb sarkkövén nyugszik, a dolgok lényegén, amennyiben a látható és fogható formákban megismerhetjük.... (Goethe: Egyszerű természetutánzás, modor, stílus)
Schiller felismeri a kapitalizmus művészetellenes jeleit, a helyreállítást esztétikai neveléssel akarja megvalósítani. Az elidegenedett munkával a játékot, mint aktív és harmonikus emberi tevékenységet állítja szembe.
Kialakult a realizmus és antirealizmus ellentéte.

Csernisevszkij kimutatta, hogy a művészet nem eredeztethető a szép eszméjéből, forrása csak a valóság lehet. A művészet feladata szerinte az, hogy egyszerű emberek életét, érdekeit képszerűen tükrözze vissza. Belinszkij irodalomkritikája a művészeti felfogás fejlődéséből táplálkozott, melyet mozgóesztétikának nevezett, és ezen felfogásból nőtt ki a realizmuselmélet, mely lényege a valóság reprodukálása. Nem elég csak a felszínig feltárni, a belső természetig kell hatolni. Esztétikai nézeteinek formálodása során később megtagadta nézeteit, materalista módon értelmezte a valóság művészi visszatükrözését.

Antirealista pólus: Schopenhauer irracionalizmusa szerint a valóság megismerhetetlen lényege egy misztikus akarat féleség, mely a tudatos emberi cselekvést kudarcra ítéli. A művészet szerepe az akarat, a lényeg érdek nélküli szemlélése.

A naturalizmus a realizmus továbbfejlesztése, Ellenezték az idealista emberábrázolást, a romantikát, a lényeg a valóság megfigyelése, az élet jelenségeinek vizsgálata. Zola a naturalizmus vezéralakja. Műveiben hangsúlyozta, hogy az ember természeti lény, biológiai ösztönnel rendelkeznek, a külső környezetük is hatással van rájuk.

A beleélés esztétika és az absztrakció-elmélete: a 19-10. század az esztétikai gondolkodás fordulópontját jelentette. Az alkotásközpontúságot felváltotta a befogadóközpontúság. esztéták kulcsszava az Einfühlung, azaz a beleélés, mely azt jelenti, hogy az alkotó és a befogadó lelket önt a tárgyba. Esztétikai élvezet = tárgyakba belevetített önélvezet.

Az absztrakció-elmélet Worringer nevéhez kötődik, melynek kiinduló pontja a beleérzés. Az absztrakcióra való törekvés szerinte a külvilág jelenségei által kiváltott belső nyugtalanságból adódik, és a szerves élet szépségébe való beleélést az élettelen - szervtelen világ absztrakt törvényszerűségeivel váltja fel. Elmélete az expresszionista irányzat alapelve lett.

Művészet, mint intuíció A művészet intuíció, egyben olyan vízió, mely az élet eleven kritikája. Az intuíció a tudományos és a művészi alkotó munka egyik szakaszát jelöli, azt a pontot, amelyben a tapasztalatok és ismeretek a megismerőben és az alkotóban elrendeződnek. Feltárják a vizsgált jelenség lényegét, vagy megmutatják a készülő mű körvonalait. Croce az esztétikum szféráját a szépre szűkítette, kizárta belőle a tudományos vonatkoztatást. Művészetében minden mű egyedi dolgokat ábrázol, ezért műfajo osztályozásnak nincs értelme.

Vége van az esztétikának? Tette fel a kérdést több esztéta is. Adorno és a franfurti iskola bírálatát már említettem a 10. oldalon, az irányzat másik elismert egyénisége Walter Benjamin, aki elismeri, hogy a technikai vivmányok, sokszorosító eljárások során a mű elveszti egyediségét, de pozitivumnak tartja, hogy a tömegtermelés által sok mindenkihet eljuthat a mű, vagyis a másolata.

“A modernkori civilizáció, az információs társadalom, a tömegkultúrával fémjelzett világ esztétikája az eltűnés-esztétikája.” ( Török Gábor)

Elérkeztünk a tömegkultúrához, de tényleg vége van az esztétikának, és a magaskultúrának? A következő fejezetben erre keresem a választ a két pólus összehasonlításával, de előbb egy angol nyelvű idézettel zárom le a magas kultúra “szellemének dzsin fedelét.”

“When Matthew Arnold wrote that to have cultura is to: know the best that has thet has been said and thought in the world- he captured the conceptual essence of high culture.”

A szöveg jelentése:
“Amikor Matthew Arnold azt írta, hogy kultúráltnak lenni annyit jelent, hogy az ember tudja annak legjobbját, amit a világon mondtak és gondoltak, akkor az elit kultúra elvi lényegét fogalmazta meg."

lap tetejére

 

1.1.3. RABOK LEGYÜNK VAGY SZABADOK?
A MAGASKULTÚRA ÉS A TÖMEGKULTÚRA ÖSSZEHASONLÍTÁSA

“ A magas művészet nagy alkotásai által
érintkezésbe lépünk az évszázad egy-egy
kimagasló személyiségének a szellemével.
A populáris kultúra nagy alkotásai által
pedig az évszázad szellemével.”
(Király Jenő)

Essünk bele a tömegkultúra által felállított béklyó felé, vagy szárnyaljunk az elitkultúra alkotásaival?

A két kultúra anatómiájánál már írtam deffiniciókat, de az összehasonlítás miatt Herbert Gans meghatározásaival kezdem. A magaskultúra nemcsak az európai társadalom műkedvelő elitjeinek termékeire vonatkozik, hanem a műkedvelők stílusára is. A tömegkultúra viszont a “kultúrálatlan” többség által fogyasztott termékeket jelenti. Egy a szakdolgozatban még nem használt fogalmat említ a szerző, az ízléskultúrát, mely értékekből, az értékeket kifejező formákból(pl. zene, képzőművészet), hordozóikból ( pl.:film, könyv) és az esztétikai értékeket és funkciókat megjelenítő közönséges fogyasztási javakból (pl.:ruha, autó) tevődik össze. Az ízléskultúra tartalmazza természet és társadalomtudományokat, politikai értékeket, sőt a tömegmédiát is. A műalkotás objektív, tehát tárgyilagos értéke határozza meg, hogy az elit kultúra termékei közé tartozik-e. Azt, hogy a tömegkultúra szélesebb körében is elterjed-e, vagy marad szűk körnek szóló alkotás, az a hatásértéktől függ. Nincs előírva, hogy a magaskultúra termékeit csak az elit fogyassza, és az sincs előírva, hogy a tömegművészet szellemi szeméttelep legyen. Egyetértek a megállapítással, hogy a magas kultúra termékeit is egyre többen fogaszthatják, pont a tömegkommunikációs eszközök, hordozók segítségével. Gondolok itt komolyzenei művek cd-n, hangkazettán való megjelenésére, vagy művészfilmek vhs-en, sőt dvd lemezen való piacra dobására. Az már más kérdés, hogy Mozart vagy Bach lemez lesz-e annyira keresett, mint egy kommersz, könnyűzenei kiadvány, vagy Godard filmjeit veszik illetve kölcsönzik-e annyian, mint Spielberg mozgóképes alkotásait.

Más megfogalmazásban: a magas kultúra művelői is igyekeznek, hogy teljesítményük egy része a tömeg számára is elérhető legyen, példa a három tennor koncertsorozata, vagy Andy Warhol plakátjai.

Nem elég, hogy a magas kultúra alkotói néhány műveit “piacra dobják”, az a vád is igaz, hogy a pénzszerzés miatt átpártolnak a “tömegkultúra termelői táborába”. Viszont nem mindig sikerül megfelelniük a nagy közönség, a tömeg ízlésének. Fordítva is igaz: a tömegkultúrából meggazdagodott személyeket is elcsábíthat a magas kultúrával járó presztízs. Szóval a pénzszerzéssel, gazdagsággal áll szemben a presztízzsel. John Cassavettesre gondolok, aki azért vállalt hollywodi sikerfilmekben szerepet (pl.: Polanski: Rosemary gyermeke), hogy saját, független filmjeit (pl.: Férjek, New York árnyai) finanszírozni tudja. Umberto Ecco a Rózsa neve című könyvében keveri a magas és a tömegkultúra jegyeit, egyszerre volt filozófikus és szórakoztató.

A tömegkultúra termékeit könnyebb megérteni és feldolgozni, mint az elitkultúra képződményeit, a magas kultúra az alkotójának szemléletét tükrözi, a tömegkultúra a közönség elvárásának, értékének felel meg. A Tarkovszkij - féle Solaris a rendező ideológiáját sugározta, amíg amerikai verziója teljesítette, azt, amit a néző elvár egy George Cloony főszereplésével készült filmtől. A színész egyik producere is az alkotásnak.

A tömegkultúra képződményei általában mulandók, évtizedek múlva már senki sem emlékezik rájuk. Mozartra, Lisztre évszázadok múlva is emlékeznek az emberek, ám egy Lagzi Lajcsi számára csak a jelen létezik, a pillanat kellemes varázsa, amint eltűnik a médiából már új “Lajcsi” kell. Addig mi, a közönség érezzük a” Négyszáz csapás”-t az Aranyesőtől és egyéb termékektől. A magas kultúrán nem fog az idő, feltámasztják műveiket. Azonban az utóbbi évtizedekben a tömegkultúra termékeit is feldolgozzák, újra és újra remakek születnek. Régi slágereket dolgoznak fel mai stílusban, a régi kommersz filmek is reneszánszukat élik.

A magaskultúra is felhasználja a tömegkultúra jegyeit. Ha bármelyik kultúra merít a másikból, az eredeti mű megváltozik. A magaskultúrából származó elemeket elit közönsége beszennyezettnek látja, mert ezáltal csökken a mű presztízse. A tömegkultúra “rajongói”viszont örülnek, ha a magas kultúra alkotói tőlük kölcsönöznek. Fontos különbség a közönség nagysága és heterogeneitása közt van. A magaskultúra egy országban maximum félmillió embert vonz, egy televíziós műsor milliókat ültethet képernyő elé, tehát heterogénebb a közönsége. A közönséggel való itt és most kapcsolat is döntő. Egy színházi előadásnál, vagy kiállításon közvetlen kapcsolat van a művésszel, de ha tömegkommunikációs eszköz, pl. televízió közvetítésével nézünk egy színdarabot, az itt és most közvetlenség felbomlik. Lehet, hogy már több éves a színdarab, és a színház egyedisége elveszíti varázsát.

Az elit kultúra befogadói előnyben részesítik az itt és most hatását, pedig helyhez és időhöz kötöttek.

A tömegkultúra modern fogyasztói társadalma tipikus kulturális jelensége a sztárok megjelenése, mely mára nemcsak a művészetekben, hanem a politikában, sportban, üzleti életben is megtalálható. Összetevői: a sikeresség, befolyásosság, presztízs. A kultúrának mindig is voltak híres személyiségei Vajon Moliere is sztár volt? teszi fel a kérdést a cikk szerzője, Horváth Sándor, de meg is válaszolja, hogy ez új keletű jelenség. Szélsőséges megfogalmazás a sztárságra: az instrumentális ipari kultúra személyiség nélküli termékei. A posztmodern szemlélet felhívja a figyelmet arra, hogy átjárható lett a komoly és könnyű műfaj, ezáltal megértőbb a sztársággal szemben.

1 A 19. század végéig a siker legfontosabb tényezője a fegyelem és önmegtartoztatás volt. A sztárkultúra kialakulásának egyik oka az emberek társadalmi szerepfelfogásába született sikerkényszer és annak illúziója közti ellentmondás volt. A sztár és közönség viszonyának négy szintjét Andrew Tudor llapította meg: érzelmi összetartozás (gyengéd vonzalom ébred a sztár iránt), azonosulás ( látásmód egyesül), utánzás (döntésekben követi), projekció (a sztárról alkotott kép alapján él) A moziban, filmek világában jelentek meg először sztárok, mely jelenségről majd a filmelmélet fejezetben szólok. A televízió elterjedésével felgyorsult a sztárcsinálás folyamata, majd később megjelentek a megasztárok, akikat a világ bármely pontján ismerhetnek.

2 Mára azonban a tehetség nem kritériuma a sztárságnak, bárkiből lehet, aki jelentkezik egy valóságshowba. Sztár? Ilyen könnyen és ok nélkül osztogatják ezt a jelzőt? Lesüllyedt a sztárkultusz, kezdetben sztár volt Greta Garbó, vagy nálunk Karády Katalin, napjainkban Salgótarján zebrája, Győzike, vagy akár a nem az IQ-jával, hanem fehérnemű gyűjteményével befutott Kiszel Tünde számít sztárnak. Viszont Garbóról, Karádyról száz év múlva is tudni fogják, hogy kik voltak, addig Győzikének zebraruhája és Kiszelnek alsóruha állománya marad emlékül, dédunokáik számára..
Az esztétikum strukturájának sematikus modelljében a szórakoztató művészet az 1-2. körön, a magas, individuális művészet az 1. körön belül helyezkedik el. amíg a szórakoztatő művészet lényege a szórakoztatás, élmény nyújtás, addig a magas művészeté a szerzőiség, eredetiség.

3 A magaskultúra képviselőinek nagyobb az alkotói szabadsága, beleviheti saját személyiségét, ettől lesz szerzői a mű. A tömegfilm rendezők például a producertől függnek, de a szerzői film és közönségfilm összehasonlítását a következő fejezetben boncolgatom.

lap tetejére

 

2. SZÁZ(TÍZ) ÉV MAGÁNY
AVAGY A HETEDIK MŰVÉSZET ARCAI
2.1. FILM (ELM) ÉLET

“Nem megyek ugyan szívesen moziba,
de kifejezőeszközt, szeretem a filmet.
Úgy vélem, nincs nálánál jobb eszköz
annak a megmutatására, amelyet nem
tudunk mindennap kézzelfoghatóvá tenni.
Azt értem ezalatt, hogy a könyvekkel,
az újságokkal, a tapasztalantukkal csak egy külső,
objektív valóságot ismerünk meg.
A film...kis ablakot nyit nekünk
e valóság kiterjesztésére.”1
(Luis Bunuel)

1895. december 28., Párizs: a Lumiere testvérpár első mozgóképes vetítése a Grand Café pincehelyiségében. Képeket mutattak robogó vonatról, hullámzó tengerről, csobogó szökőkútról, a cumisüvege után kapkodó kisgyermekről, mozgó emberekről. Ez még nem volt művészet, de a mozgókép születését ettől számítják. A testvérpár ezután elkészítette a Megöntözött öntöző című filmjét, melynek már cselekménye is volt. Gyermekek játszanak egy parkban, de a kertész elzavarja őket. A komisz ifjak bosszút forralnak. Az esti öntőzés során egyikük rááll a locsolócsócsőre, majd amikor a kertész az arca felé hajtja a locsolót, leszáll róla, a víz nagy sugárban megöntözi a kertészt. Lumiere-ék találmányának az elődjének számít Edison Kinetoscopotja. Ez egy állószekrény formájú találmány, oldalán lévő hajtókar segítségével lehetett váltani a képeket, és egyszerre csak egy ember nézhette, egyszemélyes mozinak is nevezték. Ilyen 1 film volt például a Stuart Mária kivégzése című szomorújáték.

George Mélies volt az első, aki stúdióban, színészekkel, forgatókönyv alapján készített filmet.

Miért művészet a film? Kifejező eszközei sajátosan komplexek, szervesen magába foglalja a többi művészet kifejezőeszközeit, egyrészt megszünteti, másrészt megőrzi azok minőségét, és alárendeli sajátosságainak. A film szerkezetét dinamikus harmónia jellemzi, különböző eszközök változatos tartamban és súlyban jelennek meg. Sokszor szimfonikus kompozícióhoz hasonlítják, mert ahogy a zeneszerző figyelembe veszi az egyéb hangszerek szerepét, úgy a rendező is a kifejezőeszközei sokrétűségével komponál, szerkeszt. A színházi elemek is fontos összetevői a filmnek, ezért a két művészet alapvető elveit összevetem. A színházban a néző az eljátszott jelenetet térbeli egészben, meghatározott és változatlan távolságból látja. A néző szem szöge sem változik. A filmben az egész jelenet totális képe részekre bomlik, a részletképeken belül is változó a szemszög. A vágás is új elvnek számít, mely alkalmazásával sorrendbe rakják a felbontott képeket. A film lehetőség arra, hogy akkora tömeget ábrázoljanak, melyre a színház nem képes. Ahogy az első fejezetben párhuzamot vonhattunk a népikultúra és a tömegkultúra között, ez a hasonlóság felfedezhető a népikultúra és a mozi között is. A film eleinte csak a munkásosztályt és a kispolgárságot vonzotta, az elit lenézte, cirkuszi mutatványnak tartotta a vetítéseket. Kis idő leforgása alatt azonban nagy népszerűségre tett szert a hetedik művészet.

“A városi lakosság fantáziájában és érzésvilágában a film vette át azt a szerepet, amelyet valamikor a mítoszok, a legendák és a népmesék töltöttek be.” (Balázs Béla) A film és a népművészet kapcsolatára Walter Benjámin hívta fel a figyelmet. A folklór formái kisméretűek, egyszerűek, alkalmasak arra, hogy az emberi emlékezet megőrizze őket reprodukálás nélkül, tehát a forma nem idegenedett el az őt létrehozó tevékenységtől. A film formái viszont összetettek, közvetettek és nem az emlékezet, hanem a technika által maradtak fenn, elidegenedett az őt létrehozó tevékenységtől. Viszont ezek a technikai úton reprodukált formák abban hasonlítanak a népművészethez, hogy nagy tömeg számára szólnak, sőt, még a szerkezetükben is mutatnak egyezőséget. A filmművészet kezdetén a ma már egyszerűnek ható, de akkor újnak, csodának számító mozgóképek a mesék filmes megelevenedésének hatott a kor emberi számára. André Bazin a népművészet szó jelentésének megváltozásával magyarázza a párhuzamot:

“ Kétségbevonhatatlan tény, hogy a film a korunk népművészete...De a népművészet szónak ma más a jelentése. A hagyományos népművészetet, mely egy fölfrajzi tárgyra, vagy egy mesterségre terjed ki, felváltotta a tömegek művészete, mely túlterjed a fölldrajzi, nemzeti határokon is, a modern társadalmi és gazdasági viszonyok művészete, a gyors közlekedési eszközök korának művészete.”

A huszas években alakult a film sajátos, önálló művészetté. Megszületett a burleszk, mint műfaj, a stílusok közül a német expresszionizmus, a francia és szovjet avantgard, melyek megteremtették azon formanyelvi filmszerűségeket, melyek alapján művészetté vált a film.

A film a legvitatottabb művészeti ág, de ugyanakkor a legnépszerűbb is. A film jellegétől függően több funkciót is betölthet.

“Mindenesetre egyedül álló kultúrkincs, amely éppúgy szolgálja a kikapcsolódást, mint a lélek épülését. Amúgy mellesleg hatásos agitációt is.” (Hartmud Wrede)

A későbbiek során is használni fogom a mozi kifejezést, ezért szólok eredetéről. 1907 - ben jelent meg, Heltai Jenő Bernáték című darabjában, az addig használt mozgófényképszínház szó eltünt.

lap tetejére


2.1.1. A XX. SZÁZAD KÖLTŐI AVAGY A MŰVÉSZ FILM SZERZŐISÉGE

“A film most már éppen olyan kifejezési eszköz lett,
mint a többi művészetek, mint amilyen a festészet
vagy a regény. Olyan nyelv a film, olyan forma,
amely által a művész a gondolatait, legyenek
azok bármilyen elvontak, kifejezi:mely
által problémáit olyan egzatul fogalmazhatja meg,
mint az esszében vagy a regényben.
Ezért én a filmnek ezt az új
korszakát a töltőtoll-kamera (camera.stylo) korszakának nevezem.”
(Astruc)

A művészfilm kifejezés mellett gyakran használjuk a szerzői film, a kameratöltőtoll film, stílusfilm, individualista film fogalmakat is.
A szerzői film fogalom az ötvenes évek végén, hatvanas évek elején született, a francia újhullám rendezőinek filmes gyakorlatában, és a Cariers du Cinema filmes folyóirat publikációi nyomán. Az újhullám képviselői szerint az egyéni kézjegy, személyes hangnem különbözteti meg a tömegfilmtől. Jacques Rivette meghatározása: “ Egyes szám első személyben szól hozzánk. “

Másik meghatározás szerint azt az igényt fejezi ki, hogy a szerző állásfoglalása, egyénisége is megmutatkozzék a filmben. Jellemző, hogy gyakran a rendező írja a forgatókönyvet, saját élményt is beleírhatnak. Előfordul az is, hogy társ forgatókönyvíróként szerepel a rendező. Az előadás mód is személyes, ilyenné teszi a narráció, szereplővel való azonosulás, jelenetbe hatoló kamera mozgás.

Töltötollkamera film: a francia caméra styló szóból származik, a filmnyelv,a filmes kifejezőeszközök önállóságát hírdető elmélet. A már említett Astruc nevéhez füződik, aki egy kiáltványban fogalmazta meg 1948 - ban, hogy a film szerző úgy ír a kamerájával, mint az író a töltőtollával.

Astruc meghírdette, hogy a felvevőgépet olyan könnyen és biztosan kezelhetővé kell tenni, mint az írótollat.

Stílusfilm: Stílus a filmben elsősorban a szerzőifilmekben van, a kifejezőeszközök markánsan személyesek, az alkotó akár egész munkássága alatt azonosítható. Viszont tömegfilm rendezőiknél is találkozhatunk egyéni kézjeggyel, de erről bővebben az összahasonlításban szólok. A stílusfilmek időben és térben behatárolhatók, max. tíz évig tartott egy irányzat, de jegyeik még a mai kommerszben is megtalálhatók. A stílust meghatározza: felvétel -technika (kamera, nyersanyag), vizuálisnyelv (képkivágás, kameramozgás, montázs), környezet, háttér (eredeti vagy műterem) színészek (amatőr, képzettek, sztárok), zene ( van vagy nincs)

Német expresszionoizmus
Kialakulása a huszas évek elejére tehető. Formabontó irányzat, elveti a realitást. Első művészeti csoport: Die Brücke ( A Híd) Az irodalmon és a filmen kívül még az építészetben és a zeneművészetben is kialakult. A célja az volt, hogy az elemi, szubjektív érzelemvilágot kifejezze: szorongást, bűntudatot, szerelmet, gyűlőletet. Filmek jellemzői: erős fény - árnyék hatás, aszimmetrikus képkivágások, formabontó, festett díszlet, grafikus filmképek. A művészien kialakított, átformált külső megfelel a szereplők nyomasztó lelkivilágának. Az első expresszionista filmnek Robert Weine Dr. Caligarija számít, de már előtte is alkalmaztak hasonló motívumokat, pl.: Stellan Ray a Prágai diákban, Galeen és Wegener a Gólemben. További expresszionista filmek: Murnau: Nosferatus, Utolsó ember, Lang: Metropolis. A stílusirányzat jegyeit a később megjelenő ágazat, a filmnoir is felhasználta. Roberto Rodrigez és Frank Miller Sin City című filmjének vizuális nyelve, háttere is emlékeztet az expresszionista művekre.

Francia avantgárd
A stílusirányzat alkotóit elsősorban a film művészi lehetőségei érdekelték. Mi az, amit csak a film tud? Mi a filmszerűség? Elvetik a cselekmény fontosságát. A mozgásban találják meg a lényeget. A tiszta film megalkotása volt a céljuk, történet nélkül, fontos szerepet játszott náluk a montázs. Alkotók és filmjeik: René Clair: Felvonásköz, Germaine: A kagyló és a lelkész.Jean Vigo:Nizzáról jut eszembe.
A szürrealizmus 1918 tájékán születik meg. Freud pszichoanalitikus elvei nyomán azt vallották, hogy az álmoknak, képzettársításoknak kifejező erejük van. Kiemelkedő alakja, Salvador Dali festőművész (A lángoló zsiráf c. festménye), rendező alkotótársa Luis Bunuel. Együtt készítették az Andalúziai kutya c. filmet, majd Az aranykort.

“A szürrealizmusnak nevezett vétek az elképesztő képek szertelen és kicsapongó használatában áll.” (Aragon) Az amerikai Tim Burton is előnyben részesíti a szürreális látásmódot.

Szovjet avantgárd
Az avangard szó katonai kifejezés, jelentése: előőrs. A mozgalom lényege, hogy szakít a hagyományos értékekkel, formákkal, és újítani akar. Nemcsak a művészetet, hanem a társadalmat is át akarták formálni. Az avangard világszerte elterjedt, később átalakult, majd lecsillapodott, de a 20. század művészi formanyelvének fontos meghatározója. . Megemlíteném a szovjet festőművész, Malevics: Fehér négyzet fehér alapon c. képét, vagy Vlagyimir Tatlin absztrakt szobrait. A filmesek közül Eizenstein, Kuselov, Pudovkin Certov neve említherő Eizenstein célja az intellektuális film megvalósítása, melynek eszköze a montázs. Az intellektuális montázs azt jelenti, hogy a két kép összerakásából a néző agyában egy harmadik kép születik meg. A montázs nála leginkább öszeütközést, attrakciót fejez ki, attrakciós montázsnak is nevezik: nagy hatású mozzanatok szabad összeállítása, térben és időben egymástól távol állnak. Filmjeiben a tömeggé a főszerep.Vertov a filmszem elméletét ültette el a filmtörténetben:a filmszem egyenlő a felvevőgéppel. Ember a felvevőgéppel című művében hasonló metodussal ábrázolja Moszkvát, mint Ruttman Berlint. Kuselov is a montázs kírérletével, az úgynevezett Kuselov kísérlettel vált ismertté.

" Eizenstein a forradalmi embertömeg feszítő erejét, az indulatok gigászi energiáját festette eleven és mozgalmas filmfreskókká.....” (Hevesy Iván)

Olasz neorealizmus
Az irányzat bölcsője Olaszország, akárcsak a reneszánsznak, de még ők is elismerik, hogy Szöts István: Emberek a havason című műve hatással volt rájuk. Miért alakult ki? Előtte a filmek hamis képet ábrázoltak a társadalomról. Mindenki gazdag volt, fehértelefonon beszélt, ezért is nevezik fehértelefonos korszaknak .

A neorealizmus filjmeit jellemzi a természetesség, riportszerűség, narráció alkalmazása. Keveset mozog a kamera, világítást nem használnak, leginkább az utcán forgatnak, a reális valóság ábrézolása miatt. Egyszerű embereket mutat be: szegényeket, gyerekeket, tiszteli a kisembereket. Ismert rendezői: DeSica, Rossellini, Visconti ( Megszállottság című művéből remake készült, A postás mindig kétszer csenget címmel).

Az olasz neo négy pontja, melyet először a Cinema közölt 1943-ban:

  • “Le a naiv modoros konvekciokkal, melyek a filmtermelés nagyobb részén uralkodik.
  • Le minden olyan fantasztikus groteksz csinálmánnyal, mely kizárja az emberi szempontokat és problémákat.
  • Le a történelmi események érzéketlen rekonstrulásával és mindenféle remény feldolgozással, ha nincs pozitiv szükségessége.
  • Le minden frázissal, mely szerint minden olasz ember egyforma tésztából van gyúrva, ugyanaton nemes érzelmekből és egyformán tudatában van az élet problémáival .”

A kilencvenes években megjelenő dán dogma sok mindenben hasonlít az olasz realizmusra. Legismertebb képviselője:Lars Van Tier.

Francia újhullám
Az 50 -es évek fiatal francia rendezőinek kevés lehetősége volt filmet forgatni.Vagy kommersz filmeket készítettek, mint Roger Vadim, vagy rövidfilmeket, mint Resnias. Bazin az, aki legelsőként az Egy falusi plebános naplója című filmjével megtámadta a hagyományos filmtechnikát. Az folyóirata, a Chariers de Cinema köré csoportosult az újhullámos gárda. Egyéniségei: Godard, Truffaut, Alain Resnais.

“ Hogy hová szúrom le a kamerát az nálam erkölcsi kérdés.” (Godard)
Godard filmjeire jellemző a kézi kamerával való felvételek, kihagyásos-zökkenéses vágás, vendég szövegek alkalmazása, pl.. Kifulladásigban Faulkner idézet a Vad pálmák c. könyvéből: “ A bánat és a semmi közül melyiket választanád?” - a filmben Jean Seberg kérdi Belmondótól, melyre a fiú azt feleli: - “A semmit választanám”. Egy filmfesztiválon megkérdezték Godartól, hogy elismeri - e, hogy egy filmnél fontos, hogy legyen eleje, közepe és vége; a rendező azt felelte, hogy elismeri, csak nem okvetlenül ebben a sorrendben.

Truffaut véleménye az, hogy csak arról lehet filmet készíteni, amit a szerző átélt, mert saját tapasztalataira alapozva van csupán joga bármit elmesélni a filmben. Antoine Léaud, aki a Négyszáz csapásban a főszerepet játszotta, még további filmjeiben is felbukkant. Nem ő az egyetlen rendező, aki ugyanazt a színészt több filjméhez is szerződteti,pl. Martin Scorsese Robert deNirot, A dühöngő bika, A taxisofőr, A rettegés foka, A casino c. műveihez, majd újabban Leonardo diCapriot sztárolja: New York bandái, Aviátor. Szabó István Bálint Andráshoz ragaszkodott Az apa, Az álmodozások kora és a Szerelmesfilm alkotásaiban, sőt a színész ugyanazt a szerepet játszotta mindháromban. Tarantino is hű színészeihez: Uma Thurman a Ponyvaregényben és a Kill Bill filmekben, Bruce Willis a Ponyvaregényben és a Sin Cityben szerepel. Robert Roudrigez Antonio Banderast szerepeltette a Desperadóban, majd a Kémkölykök részeiben. Steven Spielberg a Ryan közlegény megmentése után még további két filmben, a Terminálban és a Kapjl el, ha tudszban szerepeltette Tom Hankset.

Cseh újhullám
Nem a formanyelv újításaikkal, hanem szemléleti módjukkal hoztak újat a fillművészetbe. Hatással volt rájuk az olasz neorealizmus és a francia újhullám. Történeteikben a hétköznap esendő kisemberi bukkannak fel, groteksz hangvételben. Milos Forman, Véra Chytilová, Jiri Menzel neve említhető. Jiri Menzel Bohumil Hrabal könyveiből készített filmeket. Egy alkotói pályán is megfigyelhető az elmozdulás a realizmustól egy költőibb, szimbolikus látásmód felé, kitünő példa rá Vera Chytilová.

Új hullámok a magyar filmművészetben
Az ötvenes évek végén alakult Balázs Béla Stúdióban a rendezők lehetőséget kaptak a formanyelvi kísérletezésre. Jancsó Miklós, Szabó István, Fábry Zoltán, Makk Károly, Kósa Ferenc. Csak néhány név a kor legkiemelkedőbb rendezői közül. A francia újhullám példaérték volt számukra. Jancsó filmjeiben minden más volt, mint egy hagyományos filmben. A kép és kameramozgás nem szolgálta nála a cselekményt, hanem megteremtette azt. Filmjeiben (Szegénylegények, Csillagosok, katonák) jelképeket alkamlazott. A ló a hatalom birtoklása, a víz a káosz szimbóluma volt. Olyan színészek kaptak akkor lehetőséget a bemutatkozásra, mint Latinovits Zoltán, Törőcsik Mari, Bálint András, Halász Judit. Szabó István Ingmar Bergman szavait idézte a Napkelte április 8. - i adásában: „ A filmrendező olyan ember, akinek érdeklődést kell felkelteni egy történet vagy hős, szereplő iránt. Ha nem sikerül, nem is filmrendező.”

Lengyel film és az újhullám
Az 1956-ban készült Csatorna című filmmel születik újjá a lengyel filmművészet. Rendezője Andrzej Wajda. A rendező érzékletesen mutatja be a szabadságharcot, képi világa, akusztikai elemei még jobban fokozzák a hatást. Két évvel később a Hamu és gyémánt című filmet rendezte, melyet erősen áthatnak a vallásos, nemzeteti és politikai szimbólumok, pl.: a Sztálin képe előtt elhaladó, árnyékot vető tankok.

Az olasz modern film
Fellininek az országúton sikere után szemére vetették, hogy elfordult a neorealizmustól, pedig a filmbeli ábrázolásmódja neorealista vonásokra utalt. „A modern művészet számomra ennek a képzeletnek a története, amit Fellini napjainkban elérhetetlen (s talán a kiteljesülésig, az orgiaszerű kiteljesülésig) vitt.” (Milan Kundera)

Fellinini modern művészetének fontos tényezője a stúdió, ahol felépítette azt, amit kint nem talált, vagy másnak képzelt. A stúdió nemcsak a lehetetlen megfilmesítését tette neki lehetsegessé, hanem azt is, hogy a művészi annyira művinek hasson, hogy a néző ne kételkedjék abban, hogy álomképei valós gyönyörűséggel bírnak. És a hajó megy című filmben lebegő műanyag csíkokkal ábrázolja a tengert.

A stílus tehát részben megjelenik a filmben (ruhák, szereplők), részben benne van a filmben (beállítás, hang szerepe). A filmtörténet sok stílusváltozást élt meg. Ennek okai: A film hiteles valóságképet nyújt, változik az ízlés, a divat. A filmtechnika is sokat változott, pl. montázs szerepe is átalakult. A szerzőifilmek jegyei a kommersz alkotásokban is megfordulnak, és ez fordítva is igaz. Minderről az összehasonlításban szólok, és ugyanott jellemzem a stílusfilmet - a műfajifilmmel párhuzamban.

lap tetejére


2. 2. 2. TÖMEGFILM KIFULLADÁSIG


Tömegfilm
Népszerű, kereskedelmileg is sikeres filmek, melyeket milliós közönség fogyaszt és kialakultak forgalmazásu struktúrái, intézményei. A mozi születésekor a tömegek művészete volt, mára a hollywoodi típusú filmek készülnek a nagy tömeg számára.

Jól ismert témát dolgoznak fel valamelyik műfaj keretében . Közönségfilm, műfaji film, kommersz film, zsánerfilm elnevezéseket is használjuk a tömegfilm helyett.

Műfaji film - műfaj
A műfaj hasonlóságon alapuló munkák csoportja vagy korpusza. Olyan filmek csoportja, melyekben sok a közös vonás. “A műfaj leírása a műalkotások tematikus jegyeit rendszerezi. A filmalkotás műfajisága meghatározza az elbeszélés számtalan tulajdonságát. “ (Király Jenő - Balogh Gyöngyi)

A korai filmes műfajokat az irodalmi és színházi nyelvből kölcsönözték: komédia, románc. Előfordult, hogy csak megnevezték a film tárgyát pl.. szerelmes film. Később filmes szakszavakat használtak pl..trűkkfilm. Az első világháború után megkülönböztették a két fő irányt, a melodrámát és a vígjátékot. Hollywoodban jelzőt is használtak a műfaji megállapítás mellé, pl.. kalandos vígjáték. Később a jelző levált, külön műfaj lett: kaland. A műfajoknak fejlődéstörténetük van. Kialakultak tulajdonságaik, a közönség elvárása egy-egy műfajhoz megteremtődött. A műfaj a különböző funkcióknál, filmgyártás folyamatától a közönség elé kerüléséig mást-mást jelent: Gyártásnál: sablont biztosít a készítők számára. Forgalmazás: metódus a film megkülönböztetésére a producer és a forgalmazó között. Fogyasztás: állandó kategória a néző számára. A műfajok, a műnemek a valóságot szemlélő ember szemléletmódját képviselik, az életanyag előadásmódjával függnek össze. Az epikus filmben a cselekmény lassú, nyugodt tempóban bontakozik ki, átfogó és részletes képet nyújt a történetről, a szereplőket is aprólékosan ábrázolja. A drámai film összecsapásra, konfliktusra épül, vagy az élet drámai elemei okozhatnak feszültséget. A lírai filmben érződik az alkotó személyes világa: az én világa.

A szerző a lirai filmre említ csak példát, Huszárik Zoltán Elégiáját. A műnemhez Bergman és Tarkovszkij filmjei jutnak eszembe, nem teljesen lírai filmnek tartom a két individualista rendező filmjeit, de szimbólikus jegyeik miatt rendelkeznek lírikus vonással. A drámai és az epikus filmre nem volt példa említve, az előbbihez az Órák című művet említeném, mely Virginia Wolf írónőről készült, az utobbira Minghella Angol betegjét.

Hamar Péter szerint pedig célszerűbb a drámai műnem helyett a megjelenítő, a lírai helyett a megidéző műnemről beszélni.

A legismertebb műfajok:

Burleszk
A legelső műfaj, a filmművészet legédesebb gyermeke. Jelentése: kacagtató. Alapja a geg, azaz a látványos poén. Jellemzi a lassítás-gyorsítás. A buleszk a társadalom görbe tükre, leleplezi a hamis bálványokat, hőse a csetlő-botló kisember. Melies burleszkjei trükkök által kiváltott reflexiók. Ismert egyéniségei: Chaplin, Keaton. Chaplin művészetét Balázs Béla népi művészetnek tekinti. Filmjeiben a fennmaradárért küzd más emberekkel szemben. Buster Keatont a Nagy Fapofának is nevezték, filmjeiben soha nem mosolyog, önmaga ellen küzd. Mindkét burleszk sztárról film is készült, Keatonró még életében, Chalint Robert Downey Jr. játszotta, érdekesség, hogy Chaplin lánya, Geraldine alakította saját apjának az anyját.

“ Más bohócokkal - akikkel büszkén azonosul, sőt amennyire tudom, ez az egyetlen klub, amelyhez tartozónak tekinti magát - szembeni kitüntetett szerepe olyan interpretációkra ragadtat, amelyek annál igaztalanabbul bánnak vele, minél inkább kiemelik őt, mivel pontosan attól a közegtől távolítják el, amely közegtől való elszakadás egyedül Chaplin feladata lenne” (Adorno)

Western
Eredetileg vásári mutatvány volt. 1903 - ban Edwin Porter filmje; A nagy vonatrablásis már rendelkezik a műfaji jegyekkel: lovas üldözés, tűzharc. A műfaj szereplői tőmondatokkal kommunikálnak, jelképe a szükszavú, férfias ideálnak. Az állatok(ló, marha) a természet közeli életet jelképezi. A westren fénykora: 30-50 - es évek, John Ford rendező, John Wayne színész a legismertebb egyéniségei. A 70 -es, 80 -as évek a western hanyatlását jelentik Hollywoodban, viszont az olasz Sergio Leone elkészíti a Jó a rossz és a csúf illetve a Volt egyszer egy vadnyugat című kultikussá vált filmjeit, hollywoodi sztárokkal: Clint Eastwood, Lee Van Cliff, Charles Bronson. Ennio Morricone zeneszerző munkája is hozzájárult a sikerhez. Magyarországon is volt kísérlet a westernre: Kardos Ferenc: Hajdúk, Szomjas György: Rosszemberek. A múlt stázad betyárjai közt játszódik, de hiányzik belőlük a hős, akivel azonosulhat a néző. Hollywoodban újra föltámadt a műfaj, Kevin Costner: Farkasokkal táncoló, Clint Eastwood: Nincs bocsánat Oscar - díjakat nyert filmjeik segítségével. Női Westernek is készültek: Rossz lányok; Madaline Stowe, Drew Barrymoore, Andie McDowel főszereplésével, Gyorsabb a halálnál, Sharon Stone, Russel Crowe, Gene Hackman és a még kezdő Leonardo DiCaprió játékával.

Melodráma
Zenekísérettel előadott drámát jelent. A ponyvairodalom romantikus füzeteinek a leszármazottja. Váratlan cselekmények, tragikus befejezés jellemzi. Szerelmi háromszög jellemzi, a férfi a démoni szenvedélyben elveszik, a nő válaszút elé kényszerül, vagy marad a családi melegségben, vagy lázad. Nőtípusok a csábító, démoni vamp és a megmentésre vágyó, ártatlan naiva. A sztárrendszer kiépülése során a csábítás műfaja lett. Theda Bara, Greta Garbó, Ingrid Bergman sodorták veszélybe a férfi családi boldogságát. A hatvanas években a szerzőifilm - tömegfilm kettőségében visszaszorult. Az emancipáció hatására az említett két nőtípus is kiment a divatból. A műfaj hatásvadász, könnyfakasztó giccs lett.

Magyarországon is kialakult a sztárrendszer és az archetípusok Tolnay Klári kardos szűz, Perczel Zita a naiva, Muráti Lili a modern nő, Jávor Pál az úriember, Páger Antal plebejusként és intelletüelként is kiváló. Melodráma kísérlet már született a Halálos tavasz előtt ( Ember a híd alatt, Évforduló), de ezek nem értek el olyan óriási sikert. Karády Katalin mint vamp, a végzet asszonya jelent meg. Későbbi melodrámákban a háború is szerepet játszik, a Sarajevo és Az egy nap a világ című filmekben, akárcsak a magyar származású Kertész Mihály Hollywoodban leforgatott sikerfilmjében a Casablancában.

Fantasztikus film
Történetük egyes motívumaikban, vagy teljesen átlépik a valőság határait. Három csoportra osztható: tudományos - fantasztikus film, horrorfilm, fantasy film. A tudományos fantasztikus filmben (sciene - fiction) a valószerűtlen elemek tudományos- technikai dolgokkal vanak összefüggésben. pl. Szárnyas fejvadász Ridley Scott film, Harrison Ford, Rutger Hauer és Daryl Hannah főszereplésével; Mátrix trilógia Wachowsky testvérektől Keanu Reeves, Laurence Fishbourne játékával. Az első film az alműfajban Melies:Utazás a Holdba című műve. az ötvenes évekre tehető az első fénykora a sciene-fictionnak; pl. A világok harca . A másodvirágzás a kilencvenes években volt; pl. A függetlenség napja Roland Emmerichtől. A legrangosabb filmek a hatvanas, hetvenes, nyolcvanas években születtek; pl.: a már említett Szárnyas fejvadász, Tarkovszkij Solarisa. Magyar alkotások már a tízes években is születtek, de Hamza D. Ákos Szíriusza számít az igazán tudományos - fantasztikus filmnek. A horror szó borzongást jelent. Előzményének számít a 18. és 19. század gótikus regényei: Frankestein, Dracula.az első horrorfilm szintén Mélies nevéhez fűződik: az ördög kastélya c. két perces alkotása. Hatáselemei a sokkeffektus, suspense. Alcsoportjai: szociohorror: A texasi láncfűrészes mészárlás, és pszichóhorror: Peeping Tom. Másik felosztásban: sátánfilm: Rosemary gyermeke, zombifilm: Az élőhalottak éjszakája,vámpírfilm: Dracula, sorozatgyilkos film, kísértetfilm.Harmadik felosztás szerint van: slasher horror: belehasítót jelent;pl. Halloween, ahol a gyilkos az áldozat megölése után már nem foglalkozik a holttesttel, a goreban megeszi az áldozatot;pl. Hullajó.Magyarországon is készült horror a huszasévekben, Draculáról, de később hazánk “nem ontott vért”. A fantasy képzeletet jelent, mitikus helyeken játszodó, emberfeletti erővel rendelkező hősök kalandjait meséli el. pl.: Conan a barbár Schwarzeneggerrel, Csillagok háborúja részei George Lucastól, Gyűrűk ura trilógia Peter Jacksontól.
A fantasztikusfilmek sem bújhattak ki remakelésük alól. A világok harcát Steven Spielberg rendezte újra Tom Cruiseval és Tim Robbinssal, a Texasi láncfűrészest Marcus Niespel, a Solarist Steven Soddenberg remakelte George Clonnyval. Számos műnek folytatása és készült: Halloween, Péntek 13., Ördögűző. Az ezredforduló környékén pedig Hollywood ontotta a sátán filmeket: Az ítélet napjában Arnold Schwarzennegger a “jó”, Gabriel Byrne a sátán, aki a Stigmatában átállt a jó oldalra a hivatásától búcsút mondó pap szerepében. Kim Basinger a fogadott lánya lelkéért harcol a sátán Ruffus Sewell ellen az Áldott a gyermekben, a Hívószóban ismét gyerek a mamon, akárcsak az Omenben, mely szintén négy részesre bővült. Draculát is feltámasztotta Freddy Cruger “szülőatyja”, Wes Craven a Dracula 2000 - ben, Gerard Butler alakításában, bár itt kiderült, hogy a híres vérszívó nem is Erdélyből származik, hanem maga Júdás az. Dracula a Penge harmadik részében is újra eljött, Dominic Purcel személyében. A tinihorror is elterjedt a kilencvenes években, ahol egy csapat fiatalt ritkít egy örült, éles sikoly hagyja el torkukat, miközben a gyilkos tudja, hogy mit tettek a tavaly nyáron.

Akció film
Őse, a hajszafilm már a tízes években felbukkan. A modern akciófilm mai környezetben játszódik, a szereplők konfliktusba kerülnek, tűzharcba keverednek. A műfaj első filmjeinek a hatvanas években készült Bond filmek számítanak. További példa: Mad Max filmek, Rambó filmek; Schwarzennegger és Stallone filmjeik nagy része.
Mára Hollywoodban új akciósztárok születtek. Nemcsak a fent említett két európai származású színész öregedett ki, hanem Chuck Norris, Steven Seagal, sőt lassan már Bruce Willis is, bár ő még a tavaly készült Sin Cityben és Túszdrámában hatásos. Vin Diesel, - akit Spielberg szerepeltetett először a Ryan közlegény megmentésében - a Pitch Black című filmjével beírta magát az akciósztárok élvonalába.

Vígjáték
Az elsőnek a Megöntözött öntöző számít, sőt a burleszk is értelmezhető vígjátékként. A romantikus vígjáték az ötvenes éve szülöttje, de a mai napig készülnek olyanok. A tini vígjáték a hetvenes években alakult ki. Hazánkban az első hangos filmek között is már voltak vígjátékok: Hypollit a lakáj.

Történelmi filmek
Tágabb értelemben idesorolhatjuk történelmi, bibliai személyekről vagy eseményekről szóló filmeket, szűkebb értelemben azokat, melyek tényleges történelmi tényből kiindulva készültek. Első filmje: Griffith Bethulai Juditja A történelem bemutatása nemcsak tömegfilmben, hanem művészfilmben is előfordul,pl.: Eizenstein Rettegett Ivánja. Hazánkban Várkonyi Zoltán (Egri csillagok) és Bán Frigyes (Rákoczi hadnagya) munkássága említhető.

Én megemlíteném az olasz neorealizmus jeles képviselőjét, Roberto Rossellinit, akinek a Róma, nyílt város című filmje is történelmi időszakban, a második világháború alatt játszódik. Az olasz neorealizmus filmjeire ráveti árnyékát a háború árnyéka.

Bűnügyi film
Alműfajai a zsarufilm, gengszterfilm, kémfilm, thriller, filmnoir. A thriller azt jelenti: izgalmat okozó. A borzongáson kívül lélektani borzongást és akciójeleneteket is tartalmazhat. Hitchcock neve említésre méltó, a pszichóthriller és a suspense;a feszültségkeltés technikája az ő nevéhez füződik. A film noir jelentése fekete film. Előzményének számít a német expresszionizmus és a francia lírai realizmus. Jellemzője:flashbackre épülés, sötét, esős utcák, fekete - fehér kép, árnyék - fény játék. John Houston:A máltai sólyom (1941.) és Orson Welles: A gonosz érintése (1958.) között húzható meg a filmnoir időbeli határa.

A francia újhullámos Godardra nagy hatásal volt a fekete film. Az idei Oscar - gála vendége volt Lauren Bacall, a film noirról beszélt, miközben részleteket adtak a műfaj legismertebb filmjeiből. A még ma is mutatós színésznő Humprey Bogart neje is volt. “ Minden filmes generációra hatással van. Ezen mozik győkeresen megkülönbőztek az addigi megszokott hollywoodi filmektől. Veszély, bizalmatlanság, románc. “- mondta Bacall.

A thrillerek között megemlíteném Jonathan Damme: A bárányok halllgatnak című filmjét Jodie Foster és Anthony Hopkins főszereplésével. Az alműfajban az egyetlen film, melynek rendezője megkapta a legjobb rendezésért járó Oscart. A két főszereplő is elnyerte a szobrocskát. A filmnoir jegyei; fekete-fehér szín, árnyék fény, éjszaka, esős utca, magányos hősök(Bruce Willis, Mickey Rourke, Cliwe Owen) Robert Roudrigez, Frank Miller és Tarantinó Sin Cityjében is erősen megmutatkoztak. Melodramatikus jegyek is feltünnek a fimlmen, a három magányos férfit a szerelem dominálja.

Sok esztéta álláspontja az, hogy a szerzői film lehet csak eredeti.
Ezzel nem értek egyet, Török Gábor találón fogalmazta meg, hogy miért lehet egy tömegfilm is eredeti:
“ Eredetiségük éppen abban rejlik, hogy az alkotói kollektívát irányító nagy formátumú mesteremberek az adott műfaj korábban felhalmozott paneljeit érintkeztetik a saját közegükben éppen aktuális és érvényes társadalmi problémákkal.” Gondolatmenetét a későbbiekben így folytatja:” - A tömegfilm hatásmechanizmusának alapképlete tehát így fest: műfaji meghatározottság + adott társadalmi közeg specifikus és aktuális problémája.”

A művészfilm értékesebb, mint a tömegfilm - vallja nagyon sok filmesztéta és filmkritikus.

Ezzel az állítással nem értek egyet, mert művészfilm rendezőnek kikiáltott individualisták is készítettek nézhetetlen filmet, és individualista rendezők elgondolkoztató alkotást.

Az általam rosszan tartott stílus filmre inkább nem írok példát, de színvonalas műfaji film rendezők és filmek között említek párat: James Cameron (Terminátor 1,2.), Steven Spielberg (Schindler listája, Különvélemény), Johm Woo ( Ál/Arc), Clint Eastwood (Titokzatos folyó), Ridley Scott (Szárnyas fejvadász, Mennyei királyság), David Fincher (Hetedik, Harcosok klubja), Michael Bay (Sziget), Tarantinó (Ponyvaregény), Robert Rodrigez (Sin City). Wachowski testvérek (Mátrix)

lap tetejére


2.2.3. CSEND ÉS KIÁLTÁS
AVAGY A SZERZŐIFILM ÉS A TÖMEGFILM KÜLÖNBÖZŐSÉGE, HASONLÓSÁGA

“ Az amerikai mozi túlontúl a hódítás eszméjén nyugszik,
általában egy hőst ábrázol, egy férfit,
aki minden áron el akrja érni célját.
Ezt Európában nem tudjuk átvenni.
Hiszen úgy véljük, hogy a radikális,
minden áron való karrier inkább ártalmas, jogtalan.”1
(Truffaut)

A film az egyetlen művészet, mely az iparilag fejlett országokban, az első ipari forradalom hatására kialakult korszakban született. A korábbi művészeti ágak magukon viselik a régi korok szellemét, ideológiák nyomait. A 19. század polgára a megelőző korok értékeit,az őt megelőző korok társadalmából és esztétikájából született művészetet egyetlen normává és mértékkégyurta össze. Az európai kutltúrának ezen szemléletmódja nem volt képes arra, hogy átugorjon egy új művészetbe, amit a hagyomány néküli amerikaiak megtettek. Az európai művészetfilozófia az volt, hogy a régi görögök óta napjainkig külső és belső távolság van az ember és a műárgy között. Ez szerint a művészeti termék zárt mikrokozmosz. Ezzel szemben Amerikában nem tekintik megközelíthetetlen távolságból a művészet tárgyát. Feltalálták azt a művészetet, mely nemcsak megszünteti a távolságot, hanem filmes formáival olyan illúziót kelt, hogy a néző a film “terében” van.

A tömegfilm hazája tehát leginkább Hollywood, míg kontinensünk filmesei szerzői, individuális filmeket (is) készítenek. A film születésekor ez másként volt, a fejezet elején már írtam az amerikai Edison találmányáról, az egyszemélyes moziról. Neve is elárulja, egyszerre csak egy ember nézhette, individuális kapcsolata volt a filmmel. Tömeg számára elsőnek Európában, a francia Lumier testvérek vetítettek. Viszont az európai stílusok és az amerikai sikerfilmek készítésének a kezdete is a húszas évekre tehető. Míg nálunk művészi filmeket gyártottak bizonyos réteg számára, ott a nagy tömegnek műfaji filmeket. A sztárkultusz születése is akkorra tehető. A hollywoodi filmeket a sztár nevével adják el. Paradox módon sztárok is gyakran vállalnak szerepet művészfilmben, és élvezik a forgatásokat, pl. Robert Atman filmjeiben olyan sztárok bukkannak fel, mint: Tim Robbins (A játékos, Rövidre vágva), Julianne Moore, Glenn Close, Liv Tyler (Cuki hagyatéka). Fordítva is igaz, szerzőfilmekben felbukkant sztárok a pénzszerzés lehetősége miatt tömegfilmben is vállaltak szerepet; pl.: Belmondó, aki Godard filmekben kezdte ( Kifulladásig, Bolond Pierrot), de ő lett pl. a két apának az egyik fele Delon oldalán. Földes Anna a védelmébe veszi a kommerszfilmnek a sztárokhoz való viszonyát. Cáfolja azt, hogy reklámnak használják a sztárokat, szerinte a tömegfilmekben kialakult a művészi igény is, nemcsak a sztár a fontos. Egyetértek vele abban, hogy készültek igényes, színvonalas tömegfilmek is, ahogy már az anatómiájában említettem, de szerintem a sztár jelenléte a siker biztositéka számukra. Szerzőifilmesek amatőrökkel is dolgoznak; pl.: DeSica a Biciklitolvajokban

A tömegfilm központi alakja a producer, a munka kollektív az ő parancsainak megfelelően. A rendező néha csak egy bábú, akinek a producer a forgatás és az utómunkák alatt a sarkában van, ellenőrzi, munkájába beleszól. Az általam elemzett Solaris remakenél a sztár rendező, James Cameron produceri státuszban tevékenykedett, vagyis "Istent" játszott, a rendező, Steven Sodenbergh az ő utasításait hajtotta végre. Vannak már befutott, hírnevet és megbecsülést szerzett rendezők, akik szabadkezet kapnak. pl. Steven Spielberg, James Cameron, Scott testvérpár.

A szerzői film mozgatórugója a rendező, az alkotói szabadság nagyobb, beleviheti egyéniségét, tapasztalatait, általában maga írja a forgatókönyvet és vágja is a filmet, sőt sok esetben az operatőri, jelmez és díszettervezői, zeneszerzői munkát is magukra vállalják.

Viszont kommersz filmek esetében is előfordul, hogy a rendezők írják a forgatókönyvet, pl. a Wachowski testvérek a Mátrixét, sőt ők más rendezőknek is írtak már: Richard Donnernek a Bérgyilkosokét. Spielberg, Mel Gibson, James Cameron társíróként tevékenykedik saját filmjeinél.. John Carpatner híres a zeneszerzői tehetségéről is, a Hallowen borzongató zenéjét neki köszönhetjük. A Sin City című film főrendezője, Robert Rodrigez is részt vett a zeneszerzésben is, John Debney (Passió) partnereként.

A kameratöltőtoll filmeket csak egy bizonyos réteg nézi, a műfaji filmek mindenkinek szólnak. Nemes Károly így vélekedik ezen szempontból a kettő kapcsolatáról: “Mindenek előtt, a kommersz filmek tartják fenn a gyártás folyamatosságát. A művészi film a maga társadalmi, esztétikai, valóságfeltáró feladataival nem lenne képes állandó vonulatot képezni. A kommersz filmek viszik be hatásforrásként az ábrázolásba az új élettényeket, a hatásosság újabb és újabb eszközeit. A kommersz filmek adják a sztárok számára a filmművészi játék permanens lehetőségét, stb. De művészi film nélkül nem létezhet kommersz film, amely - ebben a vonatkozásban - csak a művészi film alaptémáinak tetszés szerint megsokszorozható változata. A művészi film teremt új esztétikai kapcsolatot a valósággal és alakítja át a filmművészeti ábrázolást ennek megfelelően. “

A műfaji film alkalmaz archetípusokat, a művészfilm elveti őket.
A művészfilm szereplői összetett egyéniségek, nem lehet őket beskatulyázni egy fajta típusba. Példának veszem a Berlin felett az ég főszereplőnőjét az Angyalok városa “nőjével” szemben. Wenders Marionja a munkáját elveszítő, a szerelmet kereső, gondokkal teli, hol reménykedő - hol csüggedő hölgy, akinek jellemét nem lehet pár szóban leírni, amíg Los angelesi társa, tipikus amerikai szingli, lakással, “ha kell kéznél van” szeretővel ellátva, jól kereső hívatással.

Régi nőtípusokról már szóltam: vamp, naiva illetve nem említettem az anyatípust. Ma vampnak számít: Sharon Stone pl. Elemi ösztönből, vagy az Ördög háromszöge Cluzot Ördöngösök remakejéből. Mára szerintem ezek keveredhetnek, a naiva, megmentésre szoruló nő egyre kevesebb jelenik meg a vásznon, hősnővé, megmentővé, bosszúállóvá válnak, pl. Uma Thurman (Kill Bill), Angelina Jolie ( Tomb Raider, Mr. és Mrs. Smith), Milla Jovovich ( Az Ötödik elemben még Bruce Willis segítségére volt szüksége, a Kaptár filmekben egyedül menti meg a világot.)

A tömegfilm tele van konfliktustípusokkal, Király Jenő így összegzi:
“.....ezekben modellálják az élet egészét: a bűnügyi film a kriminalitást, az egzotikus film az utazást, a pornófilm egész következetes radikalitással a szeretkezést, a hongkongi akciófilm a verekedést.”

Melodráma szerelmi konfliktusokkal, akciófilm, thriller és horror a jó - rossz harcával, ahol a konfliktus vérengzésbe torkollhat, és általában katarzissal és happy enddel zárul. A gonosz elpusztul, a jó megmenekül. Némelyik alkotás viszont nyitva hagyja a megmenekülés kérdését, ezzel lehetőséget hagyva a folytatásra. pl. Elemi ösztön. első rész végén premier plánban látjuk az ágy alatt a tőrt, a folytatást napjainkban forgatják.

Mindkét irányzat használ narrátort, kommentárt, de a tömegfilmek elbeszélője legtöbbször személytelen. Szabó István: Apa című filmjében a főszereplő, Takó Bence mondja el történetét. Tömegfilmekben is előfordul, hogy a főszereplő mondja el történetét: pl. Fincher: Harcosok klubjában (Edward Norton elbeszélésében). Viszont szerzői filmben se mindig a főszereplő vagy egyik szereplő a narrátor, pl. Jean-Pierre Juenette: Amelie csodálatos élete című műben személytelen.

A közönségfilmnél fontos a bevétel és a nézettség, szerzői filmnél a jó kritika, pozitív megítélés. Király Jenő találón fogalmazta meg:
" A filmgyártást és a forgalmazást a tömegfilm uralja, az elméletet, az esztétikai és kritikai "piacot" ugyanakkor a szerzői film sajátítj ki.”

A tömegfilm szerkezete általában: lineáris elbeszélés, egy történetet mond el, egy vagy két cselekményszálat használ Azért írtam, hogy általában, mert a tömegfilmek is gyakran felrúgják a lineáris elbeszélés szerkezetét, pl. Tarantinó: Ponyvaregény, Rodrigez: Sin City, Négy szoba, Brannagh: Ölj meg újra.

A tömegfilm a forma, a kivitelezés tökélyére, a szerzői film az eredetiségre törekszik. A műfaji filmeknél az egész stáb törekszik a látványosságra, hatásvadászatra. Az individualista rendező számára az a fontos, hogy minél eredetibb legye. Viszont tömegfilm rendezőkre is elmomdható, hogy eredeti, melyről Török Gábor megállapításának segítségével már írtam a tömegfilm anatómiájában. Csak pár példát említenék: Tarantinó, Michael Bay, John Woo, aki akciófilmjeiben olyan eszközöket és szimbólumokat alkalmaz, mellyel túllép a szokványos akciófilm keretein, filmjeire mondhatjuk, hogy: “John Woo-s”. Ő volt az első, aki lassú zenét rakott látványos, verekedős jelenetei alá, pl.. az Ál/Arcban az Alice csodaországban zenéje szól. A galambokat, mint a béke szimbólumát sem hagyja ki filmjeiből. Ezzel elérkeztünk egy másik ponthoz: szimbólumok alkalmazása. A tömegfilmekben is előfordul, pl. az említett John Woonál, de szerintem a szimbólumok mesterei: Bergman és Tarkovszkij. Művészien, gyönyörűen kidogozták, a katarzis hatását hozzák ki a nézőkből. Wim Wenders, a pályatárs véleménye Bergmanról:
“ Vakmerőségnek tűnik bármit mondani vagy írni Ingmar Bergmanról, merészség minden egyes kommentár:ezek a filmek a filmtörténet ragyogó világítótornyaként önmagukban állnak.”

A Berlin felett az ég rendezője által is elismert Bergman, és pályatársai,pl. Tarkovszkij szerzőifilmjei nehezebben érthetőek, mint a tömegfilmek. Nem elég egyszer megnézni, hogy rájöjjünk, mit akart mondani a szerző, rendező. “ A művészfilmek között kétségtelenül léteznek olyanok, amelyek ábrázolási módja a speciális filmnyelv, mint jelzőrendszer ismerete nélkül már dramaturgiai síkon is - esetleg megoldhatatlan - nehézséget okoz. Ennél fontosabb azonban, hogy a közönség eljut-e az adott mű esztétikai jelentésének mélységéig.” (Nemes Károly)

Már szóltam róla; hogy tömegfilm = műfaji film, művészfilm = stílusfilm.
A műfajok egy időben egy helyen is létezhetnek egymás mellett, a stílusok időhöz és helyhez kötöttek. A stílusok a húszas években voltak leginkább jellemzők, tehát egy időben, de minden helyen más irányzat. A műfajok nemcsak hogy léteznek egy helyen, egy időben, hanem keveredhetnek is egymással, pl.: akció-thriller ( John Woo: Ál/Arc), erotikus - thriller ( Paul Verhoeven: Elemi ösztön, Adryan Lane: Végzetes vonzerő), akció-vígjáték ( Luc Besson: Ötödik elem)

A műfaj a közönségigényhez kötődik, a stílus a szerzőkhöz. Király Jenő és Balogh Gyöngyi mondatát idézem: “ A stílus megteremti, kineveli a maga új közönségét, a műfaj megkeresi, megihleti a szerzőket, akik folytatják tradícióját.”

A műfaj az anyagot a stílus az eszközt határozza meg. Példának veszem a horrort, melyhez borzongást, sok vért, megmentésre szoruló nőt, hőst, szörnyet vagy gonoszt képzelünk, a szürrealizmushoz gyors vágásokat, expresszív montázst, kuszaságot.

A stílus egy - egy nemzethez kötődik, de a műfaj bárhol előfordulhat:
“A műfajok a kollektív tudattalannak az egyéni élményt az egyetemes emberi sorssal és az örök képekkel, fantáziauniverzálékkal összekapcsoló mitológiái, a stílustípusok a a kollektív tudat identitásszignálja.. Míg az expresszionista film az expresszionista nemzedék öröksége , a filmkomédia nem egy víg nemzedék emléke és a horror sem egy szomorújé. 2- vélekedett Balogh Gyöngyi és Király Jenő.
Eizenstein Oktoberére ezt mondta egy kritikus,hogy a film végül is műfajon kívüli és műfaj nélküli lett. Teljesen elkülöníteni a stílust és a műfajt nem szabad. Tehát még sincs csak stílusfilm és csak műfaji film? A tömegfilm is felhasználja a művészfilmek vonásait, formáló vagyis inkább formabontó elemeit. Király Jenő Hitchcockot említi példának, aki az expresszionizmus jegyeit vitte bele filmjeibe, én Brian de Palmára gondolok, - aki bár Hitckcock remaket készített a Szédülésböl, és a Pszichót vette alapul a Gyilkossághoz öltözve című filmjének is,- az Aki legyőzte Al Caponét alkotásában a szovjet avangardista Eizenstein Patyomkin páncélosának lépcsőjelenetét újrázta, Kevin Costner közreműködésével, csak amíg az orosz rendezőnél a tömeg volt a hős, de Palmánál a farkasokkal táncolgató Robin Hood.

Király szerint a tömegfilm és művészfilm egyenértékű, csak két önálló, egymástól független közeg, ugyanazon színvonalon. Azt is helyesen állapította meg, hogy a műfaji film rendezői is bírhatnak markáns kézjeggyel., ő ismét Hitchcockot említi példának, én a már általam dicsért Tarantinóra, John Woora, Michael Bayre és David Fincherre gondolok A műfaji filmet nem a kézjegy hiánya, hanem az erős műfaji struktúra jellemzi. A művészfilm is használja a tömegfilm ismertetőit. Király Jenő Antonianit említi példának a melodráma jegyeinek felhasználásánál, én a majd elemezendő két európai filmre gondolok. Wenders a Berlin felett az égben melodrámázik, az emberré váló angyal és a tornásznő kapcsolatán keresztül, de a Solaris hősét is jellemzi szerelem a Tarkovszkij filmben. Bunuel horrort idéz az Andaluziai kutyában, akár Wiene a Dr. Caligariban.

Szerzőifilm, tömegfilm. A filmkultúra két polúsa, melyeknek határai átjárhatók. Óriási a filmkínálat, mindenki megtaláhatja a hozzá közel álló stílust vagy műfaj. Stílus vagy műfaj? Valóban választani kell a kettő közül?

lap tetejére

 

2.2.4. FILMTOLVAJOK

" A remake tulajdonképpen a film sikerének fokmérője”.
( Király Jenő)


A remake szó ’újracsinálást’ jelent. A filmművészetben alkalmazott eljárás egy film újraírására. Többnyire már korábban sikert arató filmet forgatnak újra más színészekkel, fejlettebb rendezői koncepcióval.

Miért vannak remakek? Szerintem az újrafilm megismétli, néha kicsit újrafogalmazza, a kor szellemének megfelelően átértékeli az alapművet. Ha valami egyszer sikeres volt, az újra az lehet - gondolják a producerek.
Az európai remekek közül a Kifulladásig című Godard mű sem kerülhette el sorsát, Jim McBrigde újraforgatta. Belmondó szerepét Richard Gere, Jean Sebergét pedig Valerie Kapersky „vette át”.

Cluzot Ördöngösök című klasszikusát Jeremiah Chechik rendezte újra, Sharon Stone, Isabelle Adjani és Chazz Palminteri ördögi hármasával.
Nem csak művészfilmekből készítenek remaket, hanem az egyszer már sikerre vitt produkcióból is. Példa rá a Hichkock remakek. A Pszichó mintájára készített színes Gus Van Sant verziója, továbbá Gyilkosság telefonhívásra és Andrew Davis átdolgozása Michael Daugles és Gwyneth Paltrow főszereplésével. A hátsószoba ablak film tolókocsis szerepe adva volt azóta elhunyt ex Supermannek, Christoper Reevenek.

J. Lee Thompson: A rettegés foka című filmjét 1962 - ben készítette el, Robert Mitchum és Gregory Peck főszereplésével. Harminc évvel később Martin Scorcesse rndezi újra a klasszikust, Robert de Niro, Nick Nolte, Jessica Lange, Juliette Lewis alakításaival. Érdekesség viszont, hogy az eredeti két öregje is szerepet kapott az újrafilmben, csak átálltak a másik oldalra. Gregorie. Peck, aki a családja és önmaga életéért harcoló ügyvédet alakította az eredetiben, az újban a deNiro- féle veszélyes gyilkos, Max Cady védőjét játszotta, míg Mitchum (eredeti Max Cady) a „jó” oldalon álló Nick Nolte barátja volt.

Nem rég játszották a mozik a Kőd című horrorfilmet. amely a több mint húsz évvel ezelőtt készült, azonos című John Carpatner film remakeje.
Luc Besson Nikitáját pár év múlva remakelték Hollywoodban, Anne Pariullad helyett Brigdet Fonda gyilkolt John Badham iránytásával.

Bizonyos rendezők lehetőséget kaptak arra, hogy a saját hazájukban készült sikerfilmjüket Hollywoodban is megrendezhessék, sztárok főszereplésével. Ole Bordenal az Éjféli játszma dán eredetijét Éjjeliőr a hullaházban címmel készítette el Nick Nolte, Ewan McGregor, Patricia Arquette közreműködésével. A remake kockáról-kockára megegyezett az eredetivel.

George Sluizer a holland Nyom nélkül című sikeres alkotását forgatta le Hollywoodban, Jeff Brigdes, Kiefer Sutherland, Nancy Travis, és az akkor még kezdő Sandra Bullock szerepléséve, ugyanazzal a címmel. A két alkotás között eltérés van. A remakeben Kiefer Sutherlandet megmenti a barátnője, túléli a borzalmakat, tehát happy end a vége, az eredeti műben meghal a fiú.

Robert Rodriguez a mexikói El mariachit Desperadóra keresztelte amerikában, a másik spanyol ajkú export, Antonió Bandaras vendettájával.

Nemcsak a rendező lehet a kapocs az eredeti és a remake között. Daniel Pearl operatőr fényképezte az eredeti Texasi láncfűrészes gyilkos című horrort is 1976 - ban, melyet Tobe Hopper rendezett. A 2003 - ban készült remake operatőri munkájára Michael Bay producer szintén Daniel Pearlt kérte fel. Marcus Niespel rembrandti képivilága keveredett az eredeti hangulattal.

Penelope Cruz a spanyol Nyisd ki a szemed Sofiáját játsza Alejandro Amenábar filmjében, a remakeben ugyanazt a szerepet alakítja Tom Cruise és Cameron Diaz mellett, Cameron Crowe rendezésében.

Gerard Depardieu a francia Hanta-palinta Gérard Lauzier filmben, és az amerikai Apám, a hős Steve Miner remakeben ugyanazt a szerepet, az apát alakítja.

Állitólag Jancsó Miklóst is felkérték Hollywoodból, hogy készítse el ott a Szegény legényeket. Nem vállalta, szerintem jól döntött. Nem ugyanaz lett volna, mint sok remake. Már nem rólunk, magyarokról szólt volna. Amerikai sztori, amerikai legényekkel, hollywoodi sztárokkal.

Úgy tudom, jelenleg az 1978 - ban készült Richard Donner rendezésében készült Oment forgatják újra, melynek főszereplője Gregory Peck és Lee Remick voltak. A remakeben Liev Schreiber és Julia Stieles remekel, vagyis inkább remakel.

Az irodalmi művek esetében is megfigyelhető, hogy feldolgozzák filmben, és legtöbbször nem is egyszer. Ilyen pédául a Solaris is. Az amerikai változat rendezője viszont nemcsak a Lem könyvet, hanem Tarkovszkij klasszikusát is alapul vette, sőt inkább arra alapozott. A Kevin Reynolds-féle Monthe Christó grófra, vagy Roland Jaffe által leforgatott Skarlátbetűre szinte alig lehet ráismerni. A végük happyend, mindenki él boldogan, amíg meg nem hal. Az előbbiben a vajszívű Dantes ( Jim Caviezel ) megbocsájt Mercédesnek, sőt kiderül, hogy a gyerek is közös, Dimsdale atya (Gary Oldman ) persze nem hal meg, hanem boldogan elhagyja a várost Hesterrel ( Demi Moore) és lányukkal. Az amerikaiak nem vették figyelembe a régebbi mozgóképes változatokat, Dumas regényét fogalmazták újra, hollywoodiasan.

Wenders Az amerikai barát című filmje sem kerülte el az újrafeldolgozást. Patricia Highsmith regénye alapján készült a film, a forgatókönyvet is ő írta, főszerepben egyik állandó színésze, a Berlin felett az ég Damialja, Bruno Ganz és a kultikus Szelíd motorosok rendezője és egyik rosszfiúja, Dennis Hopper látható. Az új változatot a Liliana Cavani(Francesco) rendezőnő készítette, John Malkovics főszereplésével, Ripley és a maffia címmel. Ripley figurájáról az Angol beteg rendezője, Antony Minghella is forgatott filmet, Matt Damonnal és Jude Loweval A már említett Skarlát betűt is leforgatta Wenders, amerikai kollegájável ellentétben ő hű maradt Nathaniel Hawthorne regényéhez.

Előfordul, hogy jól sikerül az újrafilm, új értelmet ad a műnek a másik rendező szemszöge. Más hatást, érzelmet vált ki a nézőből a két különböző alkotás. Más környezetbe, korba, kultúrába ültetik át a sztorit, néhány remake a történet fontos szálain is változtat. A Berlin felett az ég és az Angyalok városa filmpár tükrőben vizsgálom az iménti szempontokat a következő fejezetben.

“ Sosem született még a filmtörténetben két azonos színvonalú , azonos hatású remake.”1Hartai László

lap tetejére

 

3. AZ ANGYALOK FIGYELNEK BENNÜNKET

„Amikor Isten végtelenül csalódottan, elhatározta,
hogy örökre elfordul a földtől és az emberiséget sorsára
hagyja, néhány angyala ellenkezett vele
és síkraszállt az emberiség ügyeiért, mondván:
adjunk nekik még egy lehetőséget.”2
(Wim Wenders)

Angyalok Berlinben, majd több mint tíz évvel később Los Angelesben. A Berlin felett az ég című német filmet és az abból készült amerikai remaket, az Angyalok városát választottam a művészfilm és tömegfilm közötti különbségek és hasonlóságok konkrét példáján alapuló bemutatására. A német rendező, Wim Wenders 1987 - ben, a berlini fal leomlása előtt két évvel forgatta le filmjét, melyet erősen áthat az adott kor szelleme, történelme, kultúrája. Brad Silberling tíz évvel később készítette el a hollywoodi változatát. Mindkét film főszereplője egy magányos angyal, aki a szerelemért lemond az öröklétről, mert a szerelem képes csak az emberi természet megismerésére, csak a szerelem tud olyan ismeretet adni ami az ember Isten lényegét is megmutatja.

Az angyali teendőkre is fény derül mindegyik alkotásban. Az eredeti pontosabban kidolgoz mindent, a remakenek nem jut ideje a részletekre, elnagyol. A filmeket nem külön elemzem, hanem egyszerre, szempontok szerint. Előtte viszont pár mondatban kitérek a német filmművészetre.

lap tetejére

3. 1. A WENDERS FILM ELŐTT AZ ÉG


A német filmgyártás szinte a kezdettől fogva fontos szerepet játszik a hetedik művészetben. Az előző fejezetben tárgyalt húszas évek béli filmes stílusuk, az expresszionizmus alapokat helyezett le a filmtörténetben.

Walter Ruttmann 1927 - ben forgatta le a Berlin - egy nagy város szimfóniája című filmjét, mely a Berlin felett az éghez hasonlóan szintén a város életébe kalauzol el minket, csak egy másik korban. A rendező 24 órát mutat be, az operatőrök részben rejtett kamerával dolgoztak, hogy kevésbé legyen a felvétel beállított. Plánok, váltószögek, beállítások gyors változása adja meg a dinamikáját.

Pár évvel később Josef von Strenberg elkészítette a Kék angyalt, Marlene Dietrich főszereplésével. A filmnek a címmel ellentétben semmi köze sincs az angyalokhoz, egy bárénekesnő és egy tanár kapcsolatáról szól. A főszereplőnőnek és a rendezőnek megnyitotta a kaput Hollywood felé.

A második világháború és előzményeinek hatása a filmművészben is érezhetővé vált. Propagandafilmek készültek Hitler megbízásából, melyek a náci ideológiát hirdették, példának említeném a A hit győzelmét és Az akarat diadalát, melyeket az ex színésznő, Leni Riefenstahl rendezett.

Az Orberhauseni nyilatkozatot a hatvanas évek elején huszonhat rendező, író és filmművész írta alá, az okból, hogy mellőzve, elhanyagolva érezték magukat a saját hazájukban, a filmipar kirekesztette őket. A nyilatkozat után sikeresen lobbiztak a felső kormányzati köröknél. Filmiskolát, majd filmakadémiákat alapítottak. Berlinben és Münchenben. Wim Wenders is ezen iskolákban tanult. Az filmes oktatás nagy hatással volt a film és a televízió fejlődésére, formanyelvi értelemben is.

Wim Wenders pályatársai közül megemlíteném Fassbindert, Schlöndorffot ( A bádogdob című filmjéért Oscar - díjat nyert a legjobb külföldi film kategóriában.), Margatet von Trottát, Wolfang Petersent ( ma már Hollywoodban dolgozik, ő rendezte a Vírust Dustin Hoffmannal és a Troját Brad Pittel). Roland Emmerichet ( ő is Amerikában készít filmeket, leginkább a világvégét és egyéb világromboló katasztrofális lényeket küld ránk. A Holnaputánban globális fagyot Dennis Quaiddel a főszerepben, A függetlenség napjában ufókat és Will Smithet és Godzillát az azonos című filmben, melynek szerintem egyetlen pozitív eleme Jean Reno. Wim Wenders is dolgozott Amerikában, ott készítette el például a Millió dolláros hotelt Mel Gibsonnal. Oscar figyelme sem kerülte el a német filmgyártást, az említett a Bádogdob mellett tavaly a Bukás című filmet nominálták a díjra. A film Hitler bukását dolgozza fel, a főszerepben a Berlin felett az ég angyalát láthatjuk, rendezője: Oliver Hirschbiegel. A szobrot viszont a Belső tenger című spanyol film vihette haza, melyet a Más világ és a Nyítsd ki a szemed ( remakeje a Vanília égbolt ). rendezője: Alejandro Amenáber rendezett. Idén szintén egy Hitlerrel kapcsolatos, német filmet jelöltek Sophie Scholl - Die letzte tage. Magyarországon Aki legyőzte Hitlert címmel láthat, Marc Rothemund rendezésében. . Az Akadémia viszont a Trostsi című Dél - Afrikai filmnek ítélte oda a szobrocskát és a vele járó pénzösszeget.

lap tetejére

3. 2. AZ ANGYALOK ÉS A MOZGÓKÉP

„A vendégszeretetről el ne felejtkezzetek, mert ezáltal némelyek, tudtukon kívül, angyalokat vendégeltek meg” (Zsidó 13/2)
A filmesek gyakran vendégül látták az angyalokat, ördögöket, halált és egyéb biblikus, misztikus lényeket, felidézték és próbálták megfejteni titokzatos és apokrif világukat. Ingmar Bergman A Hetedik pecsét című filmjében Max von Sydov magával a halállal sakkozik. A tét nem csupán a tíz éves keresztes háborúból hazatérő vitéz élete, hanem Istenbe és az emberiségbe vetett hite is.

Brad Pitt a más világra csábító halál tündököl szerepében a Ha eljön Joe Blackben, aki Anthony Hopkinsot szeretné utolsó útjára elkísérni, közben beleszeret a férfi lányába. Matt Damon és Ben Affleck bukott szeráfokat, Alison Moriset Istent, Alan Rickman angyalt, Salma Hayek múzsát személyesít meg Kevin Smith Dogmájában. A film görbe tükröt állít a különböző egyházak által felállított dogmáknak. A Mephistóban a Klaus Maria Brandauer által játszott színész az ördöggel köt egyezséget, eladja neki a lelkét. A film Goethe : Faust című műve alapján készült. John Travolta hanyag külsejű, kövér angyalt alakít a Michaelben. A fiatal, olasz színésznő Rosalinda Chelentano, férfi szinkronnal az ördögöt játssza a Passióban.

Jézus Krisztus életéről is számos film készült. Pasolini Máté evangéliuma címmel készítette el reális, a bibliára alapozó filmjét. Martin Scorsese nagy botrányt kavaró filmje , a Jézus utolsó megkísértése Jézust túlságosan emberiként, férfiként ábrázolja, William Dafoe főszereplésével. Mel Gibson Passiója Jim Caviezel alakításával készült, naturalisztikus, mind emellett számos szimbólumot tartalmaz. Zaffirrelli Jézus életéről szóló filmje szerintem túl hosszú és giccses.

A fél lábbal a paradicsomban című olasz vígjátékban a jó angyal és a bukott angyal harcol egymással az emberek lelkéért. A jó angyal férfi (Thierry Lhermitte) a rossz angyal nő( Carol Alt ) képében jelenik meg. A bájkeverő amerikai produkcióban ismét hölgy képében ( Elizabeth Hurley ) csábít rosszra az ördög, célja Brendan Freaser lelkének megszerzése.

Az előző fejezetben már utaltam az Áldott a gyermek című filmre, rendezte: Chuck Russel( A Múmia 1-2..) A műben különböző emberi alakot öltő angyalok segítik megmenteni a proféciális képességgel megáldott kislányt a sátántól.

Televíziós producerek sem hagyták ki a témát, Angyali érintés címmel sorozatot forgattak, mely hazánkban is látható volt, valamelyik kereskedelmi csatornán. Az HBO csatorna Meryl Streep és Al Pacino főszereplésével készítette el az Angyalok Amerikában című sorozatát.
Az angyalok eredetét vizsgálom a következőkben különböző tanulmányok kapcsán. Az angyal szó görög eredetű, aggelos szóból származik, jelentése: hírnők.. Sarah Carr Gomm a Szimbólumok a művészetekben című művében azt írja, hogy az angyalok három hierarchikus karra oszlanak, mindegyikhez három rend sorolható. Az első karhoz tartoznak: Szeráfok: Isten trónját veszik körül, vörös színűek. Kerubok: imádják Istent, arany és kék színnel jelölik őket. A trón körül állók bírói ruhát viselnek, igazságszolgáltatást képviselnek, és ezt megtanácskozzák a második karral. A második kar: angyali uralkodásból, erényből és a hatalomból áll. A harmadik kar királyságokból, főangyalokból és angyalokból áll, akik kapcsolatot tartanak a menny és a föld között.

A többi művészet is szívesen fordul angyali témához, pl.: Botticini: A szűz felvétele a mennybe című festmény, a Palmieri oltár része, mindhárom rend és kar ábrázolva van.

Az imént már írtam, hogy a biblia is rengetegszer említi az angyalokat. Mit ír róluk? Nem írja szám szerint, de rengetegen vannak. Szolgáló lelkeknek tartja őket, nincs fizikai testük, mint az embereknek, Jézus is mondja a feltámadás után, hogy a szellemnek nincs csontja és húsa. Viszont helyzettől függően emberi alakot is képesek felvenni, ahogy a már általam idézett ige is írja, vagy akár a két elemezendő filmben. Egyszerre csak egy helyen lehet egy angyal.

Mindkét elemezendő filmben sötét, hosszú kabátban jelennek meg az angyalok, akár az Affleck - Damon páros a Dogmában.

Az apokrif iratokban többször jelenik meg az angyal, aki a föld leányaival nászra kél. Hamvas Béla által fordított szintén apokrif könyv az Henoch könyve, mely az ég fiainak és a föld leányainak szerelméről és annak következményeiről szól. A 20. század egyik legnagyobb magyar filozófusa is felteszi a kérdést: mi a szerelem ereje, amelyet az égiek is irigyelnek? Hénoch érdekessége, hogy 365 évig élt , és Isten színe előtt járt , sőt ő az egyetlen az Ószövetségben, akit Isten elvitt, tehát nem halt meg!

A keleti filozófiában, vallásokban gyakori jelenség , hogy leszállva a lét kerekéről , vagyis nem kell többé megtestesülni, mégis alázatból, segítségből megtestesülnek azok a tiszta lelkek kik már elérték a megvilágosodást. Visszatérve embertársaikon kell segíteni , nem vezekelnek csupán segítenek, hogy a tökéletesség útjára lépjenek.

Mi az angyalok szerepe a biblia szerint? Imádat, kinyilatkozás, vezetés, ellátás, védelem, megszabadítás, bátorítás, megerősítés, imák megválaszolása, holtak utolsó útra való kísérése. Angyal jelent meg Máriának és közölte vele Isten üzenetét, hogy ő hozza világra az Úr egyszülött fiát, a Megváltót. Később Józsefnél is látogatást tesz az angyal. Mit tesznek az angyalok Berlinben és Los Angelesben? Gondolatokat sugallnak, bátorítanak, holtakat kísérnek utolsó útra. A Berlin felett az égben egy öngyilkosjelöltet is meg akar menteni az egyik angyal.

„Lőn pedig, hogy meghala a koldus, és vitetik az angyaloktól az Ábrahám kebelébe, meghala pedig a gazdag is, és eltemették.” (Lukács ev. 16/22)

lap tetejére

 

3. 3. BERLIN MÍTOSZA - LOS ANGELES MESÉJE

„Isten felbőszülvén az ellenszegülésen,
száműzi az angyalokat a világ akkor
legborzasztóbb helyére, Berlinbe.”
(Wim Wenders)

"Szeretnék elkezdeni egy filmet Berlinről, talán az lesz a címe, hogy Berlin ege, s egy nagyon mélykék égre gondolok. mozgékony, dinamikus városról szólna a film, sok rockzenével." 3 - mondta Wim Wenders a Filmkultúra egyik számában, amikor még csak bölcsőben ringatózó terv volt egy olyan film elkészítése mely angyalokról és Berlinről szól. Wenders tervezett kék ege, dinamikus képe helyett az ég szürke és borongós, a dinamikus képet néha felváltja a lassú és élettelen világ. A történelem mély nyomot hagyott Berlin életében, melyet a rendező saját szemszögén keresztül ábrázol a műben. Véleménye, hozzáállása tükröződik az alkotásban.

A rombolás, pusztítás nyomai frissek. Borongós, nyomasztó, de mégis szép képek. Kettősége elgondolkoztatja az embert azon, hogy a legkisebb dolgokat is lehet értékelni, örülni lehet a létezésnek, az emberi életnek, akárcsak a filmbéli angyal emberré válása után.

Wenders filmje szerzői mű, személyes, műfajilag nem lehet besorolni. Silberling (családnevében megtaláljuk Berlint) remakeje közönségfilm, műfajilag besorolható a romantikus dráma kategóriába.

A melodrámai jegyek megtalálhatók Wendersnél is, de a szerelmesek egymásra találásán kívül még megismerhetjük Berlint, vagyis ami maradt belőle. Néha úgy éreztem, mintha dokumentumfilmet néznék, amely körbejárja a címben szereplő várost. Bár a szerelmesek egymásra találnak, egyet értek Kovács András Bálinttal :
„Ez a film sokkal inkább a hiány és a keresés filmje, mint a rátalálásé.”

Mindkét filmben angyalok figyelnek minket embereket, mi nem látjuk őket, csak a gyermekek. Figyelnek minket, gondolatokat sugallnak nekünk, hallják belső gondolatainkat, az amerikai angyalok utolsó utunkra is elkísérnek. Halálunk előtt nyugtatóan néznek ránk, lelkünk békésen kiszáll, kézen fognak, és elvezetnek. Elvezetnek a földi életből az öröklétbe. Az amerikai változat prológusában egy kislány haldoklik. Magas láza van, édesanyja kétségbeesetten viszi be a körházba. A gyermek már látja a Cage által megformált angyalt, Sethet, mosolyog rá, kezet is fognak....a kórházban meghal a gyermek..

Milyen a berlini főszereplő angyal, milyen a Los angelesi? Milyen a nyolcvanas évek NSZK nőtípus, és milyen az ezredforduló közeli amerikai? Az exangyal figurát ki milyennek ábrázolta? És az angyal barátot? Ezen kérdésekre keresem a választ a következőkben.

lap tetejére

3.3 1. JELENETEK AZ ANGYALI LÉTBŐL

Szerelmes Hírnők, akit megszeretnek a nők
Mindkét angyal szerelmes lesz. A Bruno Ganz féle angyal egy légtornásznőbe, Marionba, az amerikai Seth viszont egy doktornőbe. Fekete hosszú kabátban jelenik meg mindegyik, amíg angyal.

Bruno Ganz emberré válása után színes ruhát vásárol magának. Nicholas Cage nem emberré, inkább férfivá lesz, sokáig ruha nélkül, intim helyzetben, majd zuhanyzás közben látható. Itt is megemlítem, hogy az amerikai változatban fontos szerepe van a testiségnek, a szerelmi jelenet ábrázolásának. A német változat nem tér ki a kapcsolat elhálására.

Nicholas Cage egyszer sem viseli az angyalok szimbólumát, a szárnyat, viszont Bruno Ganz a film elején: Madártávlatból látjuk Berlint. Az egyik ház tetején áll Damiel angyal, látszik a szárnya is, majd a jelkép eltűnik.
Bruno Ganz amíg angyal haját copfba fogja, emberként kiengedi haját, jelezvén, hogy más szabad. Szabad akaratból választotta az emberi létet, a szerelmet.

Ganz emberként boldog, a szerelmével lehet, a film végén a lánynak segít a légtornász próbán, Cage elveszíti szerelmét, magára marad, a magányos angyal magányos emberré lesz.

Damiel amíg angyal nem mutatkozik a lány előtt, csak érezteti jelen létét, Seth sokszor fizikailag is megjelenik Maggienek. Úgy lepleződik le mássága, hogy a lány által készített fotón csak egy árny látszódik a férfi helyett. Ez után a doktornő késsel megvágja az angyal kezét, bebizonyítódik sebezhetetlensége. Akaratlanul is eszembe jut a Superman harmadik része, ahol az égési seb nem mutatkozik meg Christopher Reeve kezén, aki szintén lelepleződik kedvese előtt, hogy nem ember.

Belső monológon halljuk többször az angyal hangját a Berlin felett az égben. Rilke: Amikor a gyermek gyermek volt című versének sorait is mondja, néha énekelve.

Angyali múzsa
A két női főszereplő karaktere távol áll egymástól Wenders szerint is.
A berlini nő légtornász, magányos, se társa, se otthona.
Az remakeban Meg Ryan figurája orvos, tipikus amerikai szingli, aki egyik kollegájával folytat viszonyt, és külön lakása, sőt hétvégi háza is van. Mindkét nő neve M. betűvel kezdődik: Marion - Maggie.
Marion csak a huszonötödik percben jelenik meg a Wenders filmben, a cirkuszban gyakorol, szárnyakkal a hátén egy kötélen repdes.
„Nem lógni, repülni, te most egy angyal vagy.” - mondja neki a főnöke.
Marion leszáll a kötélről, kimegy, közben belső monológját halljuk.
„Tessék, vége, még egy szezon se, valami megint befejezetlen marad” -
Dameil figyelte, amint a kötélen tornászott, a szomorú távozáskor is kíséri. Az amúgy fekete - fehér film először vált színesbe, ahogy Damiel szemén keresztül látjuk a lányt, amint az ágyon fekve gondolkodik. Még a szobája is színesre vált, ahogy az angyal szíve is a lány iránt érzett rajongástól.

A film végén a szálloda bárpultjánál találkozik először személyesen Marion és Damiel. Nem szólnak, hosszasan nézik egymást Marion szólal meg elsőnek, egy hosszú monológot mond az életéről, a szerelemről, a férfi vele szemben áll, de a kamerába nézve, nekünk, nézőknek mondja a szöveget., közeli képen. Átvált a kép a férfira, ő is mond valamit.

Mindkét filmben van egy jelenet, amikor a lány az ágyon fekszik, az angyal mellettük van, nem látják, de érzik őket. " Maradj velem" - kéri mindkét nő. Az Angyalok városában már azután van, hogy kiderült, hogy Seth nem ember.

A Meg Ryan által játszott doktornő egy operáció során elveszíti betegét, mely közben jelen van az angyal. Az emberek megmentésére felesküdött lányt megrázza a páciensének elvesztése. Seth valahol az ellenkezőjére tett esküt, hiszen ő az egyik angyal, aki a halálba kíséri az embert, akkor amikor az számára meg van írva. Maggie orvos létére a racionális, kézzel fogható dolgokban hisz, a tudomány az élete. Amit Seth képvisel az túl mutat minden tudományon, mindenen ami emberi. Mindketten érdeklődnek a másik világa iránt. A férfinak megadatott az öröklét, de az érzés joga nem. Nem érezheti az ízeket, az érintést, a fájdalmat, se a szerelmet. A lányban a benne kialakított észszerű világkép megdől, amikor beleszeret Sethbe.

Angyal voltam
Mindkét filmben van egy exangyal. A Berlin felett az égben érdekes módon egy amerkai sztár alakítja, vagyis félig-meddig magát játssza, a Colombó sorozat főszereplője, Peter Falk. Valószínű, hogy ikonikus sztár volt a nyolcvanas években Németországban. Ha kilencvenes években készül a film, akkor a Twin Peaks Cooper ügynöke, Kyle Mclahan játszhatta volna a szerepet? És az ezredforduló után? Talán Gary Sinise a New Yorki helyszínelők kapcsán?

Peter Falk Németországba érkezik forgatni. kiderül róla, hogy valaha angyal volt. "Tudom, hogy itt vagy, nem látlak, de érezlek.....el szeretnék neked mesélni valamit......" - és kezét nyújtja. Kísért, kísérti az angyalokat a földi életre. Damiel megmutatja magát neki, kezét nyújtja, és meghallgatja. A másik angyal viszont elfordul, ott hagyja. Mindkettő kísértésnél ugyanaz a helyszín, csak a Damiel - félénél nappal, a másiknál este van.

A repülőgépen találkozunk vele először, belső monológot „mond” arról, vajon hogyan fogadják őt NSZKban.

Az Angyalok városa exangyala egy középkorú, egyszerű ember, aki magasépítéseknél dolgozik, de kórházban van, a doktornő az orvosa, itt "ismerkedik meg" Sethel. Elárulja neki, hogy ő is angyal volt. „Nem látlak, de érzem, hogy itt vagy.”- mondja Sethnek a kórházban. Ez a mondat mindkét filmben többször előfordul. A német és az amerikai exangyal is hogy harminc évvel ezelőtt mondott le angyalságáról. Viszont Peter Falk magánéletére nem derül fény, ha van is családja, ő távol van Amerikában a los angelesi exangyal családját megismerhetjük a kórházi látogatások és a kerti party során.

A Berlin felett az ég exangyala filmet forgat NSZKban, ezáltal egy filmforgatásba is belepillanthatunk. Holocaust témájú művet készítenek, az angyal is ott van, színészek, statiszták gondolataiba hatol.

„Mikor is volt? 45 május?” - gondolja egy hölgy, megelevenedik gondolata, egy leomlott fal mögött egy asszony ágyneműt szellőztet. A háborúra és a keserűségre gondol. A filmet végigkíséri a nyomasztó, nosztalgikus in memoriam.

A Berlin felett az égben is találkozik egymással a nő és az exangyal, tehát Marion és Falk. Egy este a büféskocsinál :”Jóestét hadnagy” - üdvözli Marion a színészt, az önmagunk és a társkeresés szépségéről és keserűségéről beszélgetnek.

Az Angyalok városában miután a lány meghal az exangyal barátként virraszt Sethel.

Angyali szemek
Mindkét filmben van az angyalnak egy jóbarát - társa. Az eredetiben magas, szőke, Ottó Sandes alakítja, az újrafilmben ellenkező típus, egy néger színész. Mindkettő figyelemmel kíséri barátját az öröklétről való lemondás után is.

A Berlin felett az égben érdekes módon mutatja meg először Sanderst. Bruno Ganz egy autóban ül, az anyósülésen. Üres a mellette lévő ülés, majd másik szemszögből járja körbe a kamera az autót, akkor már a másik angyal ott ül a vezetőülésben. Tetteikről beszélgetnek, és arról, hogy milyen lenne embernek lenni.

„Emlékszel, mikor először voltunk itt? Még nem kezdődött el a történelem.” Sanders nem hallgatja végig Falk kísértő szövegét az emberi létre. A másik angyal segítségével talál egymásra Damiel és Seth. Damiel emberré válása után más csak az ő szemszögéből fekete - fehér a kép.

Nem mindig sikerül az embereket megmenteni. Damiel barátja hiába próbál egy öngyilkosjelöltet „lebeszélni” tervéről, a férfi leugrik. „ Mit nekem Berlin” - ez utolsó gondolata.

Az Angyalok városában Seth és angyal barátja a lány halála után beszélnek egymással. „Nem látlak, de érzem, hogy itt vagy. „ - hangzik el újra az ismerős mondat, csak ezúttal az angyalból emberré vált Seth mondja. A Berlin felett az égben nincs kommunikáció Ganz és Sanders között. Seth számon kéri az angyalt, hogy ő vitte - e át szerelmét a túlvilágra. A miértekről elmélkednek. Seth azt gondolja, hogy a JóIsten Maggiet büntetésből vette el tőle.

„Egyetlen szippantás hajának illatából, egyetlen érintése bőrének érzésénél, már többet ér az öröklétnél” - ezt válaszolja Seth, miután barátja megkérdi, hogy akkor is lemondott volna az öröklétről, ha tudta volna, hogy mi lesz. A szerelem egyetlen mozzanata, kicsiny szelete, amelyet megtapasztalhatott, többet jelent számára, mint az egész öröklét. Az érzés, érzelem, mely isteni dimenziókba röpítheti az embert az mulandó, akárcsak az emberi lét.

Kedvenc olvasó
Még egy szereplőt említenék, aki szerintem mindkét filmben megjelenik. Egy idős úr, aki az angyalok kedvenc helyére, a könyvtárba jár, mint olvasó. Az eredetiben a bácsi egy képes könyvet nézeget, a történelmük szörnyűségeit ábrázolja, egyik kép meg is elevenedik előtte, állóképből mozgókép lesz, akár a mozi születésekor. Ottó Sandes angyal mellette ül, majd "elkíséri" a bácsit, aki a Potsdamer Platzot és ott a kávézót keresi, de helyette sivárságot, a közeli történelem nyomait találja.

Az újra filmben a bácsi Hamingway: Vándorünnep című könyvét olvassa, melyet Seth a doktornő éjjeli szekrényére tesz. Nincs történelem, nosztalgia, melankolikus hangulat a múltra gondolván. Az foglalkozatja őket, hogy milyenek ízek, milyen íze van mondjuk a körtének. Nicholas Cage és Meg Ryan hosszasan ecsetelik a témát.

Mikor a gyermek gyermek volt - Berlinben vs. Los Angelesben
"Mikor gyermek volt a gyermek, karját lóbálva járt......" az eredeti film ezzel a verssel kezdődik, kézírással írják egy lapra a verset, a főszereplő angyal tolmácsolásában. A remakéban nem hangzik el egyszer sem a vers, nem kezdődik a "gyermek verssel" a film, viszont egy gyermeket kísér utolsó útjára az angyal a film elején. Mindkét filmben csak a gyerekek látják az angyalokat, talán mert tiszták, ártatlanok, mint maguk az angyalok.

A Berlin felett az ég angyala emberré válása után gyerekek mennek hozzá, azt hiszik róla, hogy részeg bácsi.

Plusz- minusz szereplők
A Berlin felett az ében fontos szerepe jut Nick Cavenak. A remakeban nincs híres énekes, akinek koncertjeire járnának a szereplők. Az énekes többször felbukkan, az ő gondolatait is halljuk, amikor az Otto Sanders féle angyal mellette áll a koncerten. „ Nem fogom ezt játszani” - gondolja az énekes.

A Berlin felett az égben nincs Marionnak barátja, barátnője, Meg Ryannak viszont mindkettő van, egy férfi kollega, kivel viszonyt folytat, és egy kolleganő a gyerekosztályról, kivel megbeszélhet dolgokat.

A nagyváros szimfóniája
„Cassavetes és Wenders, Angelopulosz és Tanner, miközben filmjeik nagyszerkezetét a legszigorúbban formálják, az egészen belül a legszabadabb mozgást, kiszámíthatatlan hangsúlyokat, szeszélyesnek tetsző tartamot engednek érvényesülni. A feszültségteremtés új formái születnek ezzel, melyek a színészi improvizáció hitelére éppúgy építenek, mint a kézikamera lélegzetvételére, vagy a természetes külső mozgás meglepetésére. Lassú és gyors váltakozása sosem lehet mechanikus kalkuláció, hiszen érzelmi téridővel van dolgunk. - (Bíró Yvett)
Angyalok temploma

Mindkét filmben az angyalok kedvenc helye a könyvtár. Gondolatokat sugallnak az embereknek, segítenek a tanulásban. Túlvilágias hangulatú zene szól közben Berlinben és Los Angelesben is.

A Berlin felett az égben az első könyvtári jelenetnél egy női angyal „segít” egy olvasónak, majd hátra néz, bele néz a kamerába, és fejével biccent. A két férfi angyalnak köszön, akik elmennek mellette. A két angyal szemszögéből látjuk a jelenetet. Az Angyalok városában hasonló módon mutatják be a könyvtárat és az angyalok ottani cselekedeteit, csak nem annyira személyes, mint az eredeti műben. A rendező itt nem vonja bele a nézőt a történetbe, nem érzünk úgy, mintha mi is jelen lennénk.

A harmadik könyvtár jelenetnél zárva van az intézmény, csak a takarítok, az angyalok, és egy alvó olvasó van ott. A szőke angyal nő a kamerába mosolyog.

Szerzői filmekben gyakori jelenség a kamerába való nézés, és a kiszólás. pl. Jean Pierre Juenet: Amelie csodálatos élete című műben, vagy Godard: Kifulladásijában. Személyesebbé válik a szereplő és a néző kapcsolata.

Tömegfilmek készítői is gyakran alkalmazzák ezt a módszert, pl.. Mel Gibson a Passió című filmjében. Az amerikai változatban viszont van még egy angyalokra jellemző találkahely, a tengerpart, ott ahol a pirkadat zenéjét is hallhatják. A film végén Nicholas Cage már emberként, itt rohan a hullámok közé.

Az Angyalok városában a könyvtárban is találkozik a szerelmespár, mikor Seth még angyal. A Berlin felett az égben nem jelenik meg Marion a könyvtárban. Két magyarázata is lehet. A lány tornász, se idejébe, se tevékenységébe nem fér bele a könyvtár látogatás. Abban a szétszakadt világban még önmagát, individuumát keresi. Amerikai „kolleganője” értelmiségi hölgy, akinek hivatásához is elengedhetetlen az olvasás, önmaga folytonos képzése. Másik magyarázat: Seth hagyta ott a lány asztalán a könyvet, abban reménykedvén, hogy Maggie beviszi a könyvtárba, és újra találkoznak. Wenders nem tartotta fontosnak, hogy a nő is belepillantson előre az angyal világába, az eredeti műben angyalként nem mutatkozik meg személyesen Damiel, a lány nem tudja, hogy néz ki, csak érzi őt. Marion nem lép be angyala világába, nem megy el törzshelyére, a könyvtárba. Mindig az angyal keresi őt, a lány felségterületein „találkoznak”.

Végső állomás
A hollywoodi filmekre jellemző a happyend, de a két film esetében paradox módon az európai film zárul azzal, legalábbis a szerelmespárt illetően, hiszen egymásra találtak, Egy bárpultnál találkoznak először személyesen. A lány egy hosszú monológot mond el Damielnek és nekünk, közeli képen a kamerába mondja: " Most rajtad a sor. Kezedben a játék."

A következő jelenetben Marion gyakorol, Damiel segít neki, fogja a kötelet, az angyal figyeli őket. Folytatása következik, jelenik meg a végén a felirat, és pár év múlva Wenders el is készítette a folytatást, Távol és mégis közel címmel.

„ Egyszer volt egyszer volt, és lesz ezután mindig a kép, amelyet együtt létrehoztunk, fogja kísérni halálomat. E képben telik le majd életem. Csak ámulat az életem kettőnk fölött, az ámulat férfi és nő fölött, az volt, ami emberré tett. Most már tudom, amit egy angyal sem tud”. - monológot gondolja a férfi, miközben a kötelet fogja.

Az Angyalok városában miután egymásra találnak (természetesen a szerelmi jelenet itt nem maradhatott ki ) Maggie meghal egy balesetben. Amíg Seth felfedezi a zuhanyzás örömeit, a lány biciklivel boltba megy. Hazafelé nekimegy egy fát szállító teherautónak. Seth megérzi, hogy baj van, de mire odaér, Maggie haldoklik. Angyala már vár rá. Tudja, hogy az angyalok szokása megkérdezni a haldoklótól, hogy mit szeretett a legjobban a földi életben.( az eredetiben ez nem volt) . Maggie elárulja Sethnek, ha tőle is megkérdezik, azt fogja válaszolni, hogy őt szerette a legjobban. Ezek a lány utolsó szavai. Seth egyedül marad. Már nem angyal, aki miatt lemondott az öröklétről, meghalt. Nem happyend, nem szokásos hollywoodi befejezés. A film végén a hullámok közé veti magát, miközben volt angyaltársai a parton az alkonyat zenéjét hallgatják.

lap tetejére

3. 3. 2. FORMANYELVI HASONLÓSÁGOK ÉS KÜLÖNBSÉGEK

Vizuálisan természetesen Wenders egyedibb megoldásokat választott. Sieberling is alkalmazta a madártávlatot, gyors kocsizást a városban, de az amerikai filmekre jellemző, sablonos módon. Nem lett tőle a film, vagyis Los Angeles egyedi módon, eddig szokatlan szemszögből ábrázolt város. Az operatőre, John Seale, aki az Angol beteget is kamerázta, a tőle elvárt és megszokott egyszerűen csak szép képeket készített. Wendersnél eleve a színes, fekete - fehér képek váltakozása, kézi kamerával felvett képei, széles svenkjei, falon való áttünése egyediséget teremtett, olyan wenderses lett a film. Kintről befelé halad, ablakon át belemászik kamerájával a lakásokba, az emberek gondolataiba.

„ A gépmozgások egyik legfontosabb funkciója, hogy a térélményt fokozzák, reálisabbá tegyék. Amikor a gép a maga mozgásával bejárja a teret, érzékelhetővé válik valóságos kiterjedése, ezen belül a tárgyak és személyek egymáshoz való térbéli viszonya.” - (Bíró Ivett.)

Az angyalok szeretnek a magasban ülni, és onnan figyelni az embereket. Mindkét filmben madártávlatból felvett képeket láthatunk az adott városról, az angyalok szemszögéből, nem egy konkrét angyaléból, hanem mintha mi is ott állnánk közöttük.

A Berlin felett az ég fekete-fehér, csak ritkán vált át színesbe. Legelőször akkor, amikor Damiel a cirkuszban próba közben meglátja Mariont. A lányt színesben látjuk, amint a magasban tornász. Utána Seth arcát mutatja Wenders, de ismét fekete-fehér a kép. Párszor még Marion látjuk színesben, Damiel szemszögéből. Amikor a film vége felé az angyalból ember lesz, a színes képek dominálnak, csak akkor vált fekete-fehérbe, amikor a másik angyalt látjuk, az ő szemszögéből nézve fekete - fehér a kép.

Az Angyalok városa természetesen végig színes, dinamikus.
A Berlin felett az égben több a közeli és premier plán, mint a remakeben. A művészfilmek gyakrabban használják ezt a képsíkot. A plánok nagysága a kamera és a tárgy távolságától függ.

Az Angyalok városa leginkább semleges, átmeneti plánokat használt, a Berlin felett az ég közelit, figyelem összpontosítás ( szereplő arcára, érzéseire ) céljából, és figyelemkibővítőt, távolit, Berlinről, a házakról, az utcákról.

„A film érdekes törvényszerűsége, hogy minél közelebbről vesznek fel valamilyen eseményt, annál lassúbbnak látszik.” -( Balázs Béla.)
A Monológnak az eredetiben van fontos szerepe, a remakeben csak az emberek belső hangját halljuk az angyalok keresztül. Az eredetiben monológja van Damielnek, Sethnek, Falknak is.

A monológ a hangos film kezdetén még ismeretlen volt, színházban használták cselekményvezetés céljából.
Eizenstein már elismerte, hogy: „A hangosfilm igazi anyaga természetesen a belső monológ”2. Amerikai tragédia című filmjében alkalmazta a módszert.

A Mina Tannenbaum című francia műben a két főszereplőnő ellenkezőjét mondja „egymásnak” belső monológban, mint párbeszédben.
Terence Merrick rendező az Őrület határán című háborús filmben alkalmazta a belső monológot olyan színészekre, mint Nick Nolte, Adrian Brody, Jim Caviezel, Woddy Harrelson, John Travolta, Tom Sizemoore .
A díszletet illetően mindkét film háttere sugározza adott nemzet és kor Balázs Béla szerint a környezet és a hős egyenrangú.

A kosztüm két csoportja realista és nem realista. Mindkét filmben az angyalok hosszú, sötét kabátot viselnek. A többi szereplő öltözéke az adott nemzet és kor divatját tükrözi. Angyalok jelképét, a szárnyat csak a berlini angyal lebbenti meg egy kis időre a film elején. Cage és Ryan szimbóluma talán a körte. A körte ízét ecsetelik egymásnak, azt vásárolnak közösen, és a lány halála után egyedül a férfi.

Végül színészi játékról szólnék, de kicsit hosszabban. Már említettem, hogy amatőröket, végzett színészeket és sztárokat szerepeltethetnek a rendezők, sőt magukra is oszthatnak kisebb - nagyobb szerepet. Például: Hithkock, Tarantinó, vagy más rendezők szerepeltetik kollegájukat: Pl.: Spielgerg a Harmadik típusú találkozásokban Truffautot.

Sok esetben színészek ülnek rendezői székbe: Clint Eastwood, Mel Gibson, Kenneth Brannagh, Charlie Chaplin, Tim Robbins. George Clooney, aki az idei Oscar - gála egyik nomináltja volt rendező kategóriában, a Good Night, and Good Luck című filmje kapcsán, végül is „csak” a Sziriána mellékszerepéért vihette haza a díjat. .A Berlin felett az ég Damielje tavaly meggyőző hiteleséggel játszotta Hitlert a Bukásban, előtte inkább csak Wenders filmekben tűnt fel, akár filmbéli szerelme. Otto Sanders is Wenders filmek jellegzetes arca.. Nicholas Cage megmutathatta romantikus arcát a számos akciófilm (Szikla, Álarc, Tolvajtempó) és az alkoholista forgatókönyvíró szerepének eljátszása (Las Vegas, végállomás - Oscar - díjjal jutalmazták játékát) után.

Nekem tetszik Álarc című filmje és kettős szerepjátéka is. Seth angyal megformálása is tudatos, de átélt játékot eredményezett. Visszatérek Nicholas Cagere, szerintem ő olyan színész, aki nem csak minden műfajban, hanem művészfilmben is megállja a helyét. Meg Ryant „a kedves lány a szomszédból” skatulyába bezárták már karrierje kezdetén, „sikeresen” ott is maradt. Egy erotikus filmmel akart ebből kimászni, de nem sikerült. Romantikus filmek és vígjátékok állandó üdvöskéje marad még nyugdíjas korára is Peter Falk. Amerikai színész, de nem a hollywoodi változatban, hanem ez eredetiben alakította önmagát. Furcsa volt a ballonkabát nélkül.

Bíró Ivett is elismeri, hogy ha valaki sztár, nem zárja ki, hogy jó színész legyen. Viszont az esztéta Garbót, Bogartot, Bardotot, Lollobgoridát említi, én idesorolnék még pár színészt, akik amerikai filmekben (is) szerepelnek, de nagy részük európai származású, és színpadi színészként kezdte karrierjét, sőt a mai napig láthatók színpadon is.

Mint Robert deNiro, Al Pacino, Meryl Streep, Jeremy Irons, John Malkovics, Anthony Hopkins, Dennis Hopper, Jack Nicholson, vagy a fiatalabb korosztályból Ralph Fiennes, Edward Norton, Kate Winslet, Charlize Theron, Nicole Kidman, az Emma Thompson, Kenneth Brannagh, Kevin Spaesy, Sean Penn, Jean Reno, Vincent Cassel, Mathieu Kassowitz ( a Gyűlöletet, a Góthikát, a Bíborfolyók első részét rendezőként jegyzi), Nicholas Cage, Antonio Banderas, Colin Firth, Alan Rickmann, Gary Oldmann, Christian Bale, Glenn Close. Az előző fejezetben már említettem az eredetileg jogot végzett, skót származású, sármos Gerard Butlert, a Dracula 2000 című film kapcsán. Joel Schumaher Operaház fantomjában ő alakította a címszereplőt, ahol számomra nemcsak remek színészi játéka, hanem gyönyörű ének hangja is maradandó emlék lett. Bruce Willist beskatulyázták az akciósztár kategóriába, holott szerintem vígjátékban (A kölyök) és thrillerben (A hatodik érzék, A sebezhetetlen) megállja a helyét. Tarantinó is szívesen szerepelteti: Ponyvaregény, Sin City. A Túszdráma című akciófilmben nemcsak hős, hanem megtört, lecsúszott rendőr, aki küzd az igazságért és a családjáért, az első film, melyben sírni látjuk. Brad Pitt a tipikus példája az egysíkú sztároknak, aki a tőle elvárt alakítást remekül adja, a megszokott szexepiljével együtt.

Joaquin Phoenix és Reese Witherspoon alakítása a Nyughatatlan című filmben nagyszerű volt. Reese bebizonyította, hogy nemcsak dr. Szösziként képes átnyávogni két órát, hanem tartalmas szerepre is felkérhető. Phoenix a Gladiátor című film Comodusától fogva különböző karakterek bőrébe bújik, elismerésre méltó módon. Én a mai magyar színészek nagy részét ripacsnak tartom. Nem természetes az alakításuk, látszik, hogy egy színész, aki próbálja eljátszani ezt - azt. A Barátok közt szappanopera szereplőinek nem ciki visszanézni magukat? A nagy sikert arató Sorstalanság szereplői sem hitelesek számomra, egy - két régi nagy öreget kivéve. Kiváló magyar színészek egy része már nem él: Sinkovits Imre, Latinovits Zoltán, Agárdy Gábor, Ruttkai Éva, Dajka Margit, Páger Antal, Soós Imre, Súlyok Mária, Gobbi Hilda, Darvas Lili. Molnár Ferenc feleségének legmaradandóbb alakítása a Szerelem című film nénije. Partnerei: Töröcsik Mari és Darvas Iván is remek színészek. A fiatalon elhunyt Szerencsi Évát és Bubik Istvánt is jó színésznek tartom. Az élők közül Darvason és Törőcsiken kívül Béres Ilonát, Schubert Évát, Básti Julit, Rajhona Ádámot, Rátóti Zoltánt, Selmeczi Rolandot, Rudolf Pétert, Nagykálóczi Esztert, Tóth Ildikót, Marozsán Erikát, Onódi Esztert, Kamarás Ivánt, Máté Gábort, Mácsai Pált említem meg, sajnos egy részük filmben nem nagyon kap lehetőséget tehetségének bebizonyítására, én szinkron szerepeik és még inkább színházban nyújtott alakításaik kapcsán szóltam róluk.

Mai rendezők nagy, visszatérő kedvence, Gesztesi Károly, aki számomra maximum Shrek magyarhangjaként volt emlékezetes. Remélem, hogy eljön az az idő, amikor az igazán tehetséges színművészek is feltűnnek a filmvásznon, nem csak a hangjukat halljuk egy - egy sztár megszólaltatása közben.Wim Wenders Távol és mégis közel címmel elkészítette filmjének folytatását 1993 - ban. Bruno Ganz, Otto Sander, Peter Falk ismét szerepelnek a műben, új szereplőként megjelenik Nastassja Kinski, és egy pillanatra feltűnik Mihail Gorbacsov is, aki önmagát alakítja.

A Berlin felett az égben az emberré válásról lemondó Otto Sander által játszott angyal meggondolja magát, lemond az öröklétről. Nem a szerelem érzése motiválja, csupán a kíváncsiság. Kóborlása során belepillantást nyerhetünk abba, hogy mennyit és hogyan változott Berlin az elmúlt pár év során. Sokan a filmet a Berlin felett az ég ugyanazon rendező általi újrafeldolgozásnak vélik.

Visszatérve az amerikai remakere: természetesen az eredetiből táplálkozik, de nem teljesen kopírozta át a filmet, mint pl. Gus van Sant Pszichója. A történet magvait átültették Los Angelesbe, az ő szemszögükből, az ő kultúrájukban, tizenkét évvel később játszódik a történet Mindkét filmről kerestem külföldi szakirodalmat, azokkal zárnám a fejezetet.

A német szakirodalom a következőképpen vélekedett a két filmről:
„Die Geschichte ist einem breiteren Publikum bekannt aus dem 1996.
Hollywood – remake „Stadt der Engel” mit Nicholas Cage und Meg Ryan, ein schöner Film, der im Vergleich mit dem Original jedoch unendlich profan erschneit. Was dort in einen relativ konventionellen Plot gepresst wird, ist hier mehr einziger Fluss der Bilder und Ideen.“2

A szöveg lényege:
A történet egy széles közönség számára ismerős a hollywodi remakeből, az Angyalok városából, Nicholas Cageval és Meg Ryannel, mely szép film hasonlóan az eredetihez ámde végtelenül világinak tűnik. Ami ott egy relatív, megszokott történetet fog össze, az itt egyedi képeket és ötletet ábrázol.

Ha elkészülne egy magyar változat, vajon mit és hogyan ábrázolnánk? Milyen lenne az angyal, a lány, a város? Milyen lenne Budapest felett az ég?

Történelmünk nyomai jelen lennének a filmben? Fontos különbségnek tartom az eredeti Wenders mű és Silberling remake között a történelmi háttér kidomborítását. Az amerikai változat nem tért ki erre, a német film harmadik főszereplője Berlin és történelme volt. Az eredeti filmben egy magányos férfi öngyilkos lett, hiába próbálta megmenteni az angyal.

Már említettem, hogy az öngyilkos utolsó szavai ezek: „Mit nekem Berlin?” - Életéről való lemondásának oka a történelmi háttér, a kilátástalan helyzet. Az hollywoodi műből kimaradt ez a helyzet, senki se lett öngyilkos. A film végén Seth a tengerben boldogan várja az óriási hullámokat, mosolygó arcát látjuk, majd véget ér a film. Hogy meghal-e, azt egy folytatásból tudnánk meg konkrétan.

Viszont a német filmmel ellentétben az Angyalok városának nem készült folytatása, pedig amerikai szokás sikerfilmet több részesre kibővíteni, „megajándékoztak minket a horror ”Péntek 13. nyolc részével, a tinivígjáték Amerikai pite alkotói három részesre bővítették Stipher és barátai kalandjait. Remakek sem kerülhették el a folytatást. A japán Kör című filmet egy-két éven belül újraforgatták Hollywoodban ugyanazon címmel, hamarosan a remake folytatása is elkészült.

Régebben azt hallottam, hogy csak hat filmalaptéma létezik, ezeket dolgozgatják fel a filmesek különböző szempontok szerint. Nem egészen értek egyet az állítással, ahhoz jó lenne tudni, hogy melyik és milyen hat alaptémára gomdoltak. Azt viszont elismerem, hogy ugyanazt a történetet többféle szempontból meg lehet közelíteni, a műfajok között is ugrálhatunk elkészítése során, sőt szerzői szinten is megalkothatja a rendező. A főszereplő lehet lázadó, tudós, vagy akár angyal, dimenzióikat több szemszögből vizsgálhatjuk. Az Angyalok városa stáblistáján is olvashatjuk Wim Wenders nevét, mint társ forgatókönyvíró. Keze nyomát az amerikai verzióban is rögzítette.

A két film adatai a mellékletben találhatók, a két rendező filmográfiájával együtt.

lap tetejére

VÉGSŐ VÁGÁS


Király Jenő már idézett álláspontjával egyetértek, hogy a magas kultúra adott kor egyik kiemelkedő egyéniségének kultúrája, a tömegkultúra pedig az adott kor kultúrája. A művészi alkotások megmutatják, hogy mit jelent adott kultúrában, korban embernek lenni, mi az érték, milyen normák szerint élnek.

A sztárok, vagyis inkább a sztárnak titulált személyek is sokat elárulhatnak a nemzet kulturális értékéről. A szakdolgozatomban is említettem az ipari forradalom és a tömegkultúra megjelenésének fő „termékét”, jelenségét, a sztárokat. Át is alakítanám előző gondolatomat, nem a sztár személye, hanem adott kor híres egyénisége árulkodhat az értékről, hiszen a sztárság az 1920 – as évek Hollywoodja óta van jelen.

Platon, daVinchi, Schopenhauer nem volt sztár, de munkásságuk örök érvényű maradt. Szellemi alkotásaik tükrözik az adott kor és nemzet kultúráját, értékét. A sztárkultusz megszületése, a tömeg kultúra terjedése elnyomta a mai kor „Camus- inak” érvényesülését, egyáltalán ha léteznek és élnek. Az emberek egyre kevesebbet olvasnak, saját magam tapasztalom. Egy ideig a könyvtárban nemcsak a filmklubot vittem, hanem kölcsönző pultban is dolgoztam.

A diákok a kötelező irodalmakat kölcsönzik ki, az a réteg aki olvasásra vágyik a ponyvát és a bestsellereket keresik. A NAGY KÖNYV programban mi is ki vettük részünket. A győztes Egri csillagok kötelező olvasmány az általános iskolában, a rá szavazók egy része nem az olvasási élménye, hanem a filmes feldolgozás alapján voksolt rá. A listán lévő könyvek legtöbbjét megfilmesítették.( Orwel: 1984., Marquez: Száz év magány, Tolkien: A gyűrűk ura).

Miért olvassam, ha meg is nézhetem? – kérdi és cselekszi sok ember. Az alig több, mint száz éves hetedik művészet elcsábította a könyv és az olvasás élményétől a tömeget. Azt a tömeget, akit egyre jobban a kereskedelmi csatornák és az otthon nézhető dvd és videó filmek egyre jobban rabul ejtenek. A régi, klasszikus mozik sorba bezárni kényszerülnek, átveszik a helyüket a filmpaloták, multiplexek.

A remekeket nézni vágyok a megmaradt art mozikban, filmklubokban, értékesebb televízió csatornákon nézhetik meg kedvencüket, a multik tömegével ontják a remakeket, melyek szintén lehetnek jók és értékesek de másként, mint eredetijük. Más kor szelleméről, értékeiről szól az eredeti, és másról a remake, akárcsak más élményt nyújt a tömegfilm, mint a művészfilm.

lap tetejére

Irodalom >> A film sodrásában